Nektek mik a tapasztalatotok, így visszanézve?

A múltam formált olyanná, aki most vagyok.. és most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Én tudtam dolgozni, tanulni a kapcsolataim mellett. Voltak jók, rosszak, de olyan akit megbántam volna nem. Az úgy volt jó ahogy, tanultam belőle, tapasztaltam sokat. Kellett hozzá, hogy később már tudjam mire/kire is van szükséges és elfogadjam azt is, amiről Máté Péter énekelt; Ami volt, elmúlt és soha nem jön vissza már. Valamint azt, hogy az emberek változnak, ki előbb, ki később ki gyorsan, kis lassabban, de ez elkerülhetetlen. Kutyából pedig lesz szalonna, semmilyen irányból.

Ezt hívják tanulópénznek. Mikor az ember fiatal korában kitapasztalja, mely ösvény hogyan és miképpen járható.

Pont ezért, szerintem sokkal furcsább az, ha valaki egyből megtalálja az igazit.

Nem bántam meg semmit. Sokat tanultam a rossz kapcsikból és az átverésekből is... visszanézve persze fogom a fejem, hogy mennyi dolgot nem láttam át, de ez nem baj, hiszen fiatal voltam, tapasztalatlan, nincs olyan, hogy valaki 20 éves és egy 50 éves tapasztalatával rendelkezik.

Nem változtatnék semmin.

10 év múlva? Lehet már emlékezni se fogsz rá, csak úgy rémleni fog, hogy mintha valami lett volna, de nem fogod majd ennyire tragikusan látni :)

Mit csináltam másképp? Az éppen aktuális sz.r kapcsolatokból mindig építkeztem, végiggondoltam, hogy ki miben volt hibás, én mit rontottam el, miben kellett volmna határozottabbank lennem, miben kellett volna engednem.

Ezek így szépen sorban gyűlnek és egyszer azon kapod magad, hogy találkozol valakivel, akivel minden pörög a maga medrében és ha vannak akadályok vagy viták, már tudod, hogy a hibákból okulva hogyan kezeld őket.

Ne bánd, fel a fejjel! :)

Azt sajnos eleinte nem tudtam, hogy mi lesz a vége az első fél év vagy első év, volt ahol az első 2 év fantasztikus volt, boldog voltam, aztán mégsem folytatódott több okból is kifolyólag.

Az a helyzet, hogy nem tudom, és nem is tudhatjuk mi lett volna akkor ha nem azzal a személlyel ismerkedünk meg, vajon jött ovlna másik?? Vagy lett volna egyáltalán bárki más?

Amíg jól működött boldogok voltunk addig nem bámtam meg egyiket sem, csak annyi , hogy nem kellett volna a végén túl sokáig reménykednem hanem egyből kilépni és nemvárni arra, hogy jobbá fordul a helyzet vagy visszatérhetünk oda amikor még jó volt.