Volt már olyan, hogy nagyon tetszett valaki (esetleg szerelmes is voltál belé), és bár tudtad, hogy te is tetszel neki, mégis eltitkoltad az érzésedet? Miért?

összesen 3

egyik a tesóm felesége lett

a másikkal nagyritkán látjuk egymást

a harmadik pedig nemsoká üzlettársam

nem tudják mi van mert ebben profi vagyok.

Igen volt. Mert egy strigulagyűjtő volt nekem meg ennyi nem kell belőle.

Ami nem kezdődik el azt nem kell lezárni közösen. Én magamban is megoldom a továbblépést.

Volt, szerelmes voltam és tuti, hogy neki is tetszettem én. De lány volt és én is. Annyira férfias volt mindenben (az a fajta leszbikus volt, akiről nem nagyon lehet megmondani ránézésre a nemét), hogy teljesen összezavart. Így viszont sosem mertem lépni, mert nem volt elég bátorságom.

Utólag egyáltalán nem bánom. Sosem működött volna. Nagyon jól ismertem/ismerem, közeli barátom a mai napig és pontosan tudom, hogy semmilyen jövőnk nem lett volna, már rövidtávon kikészítettük volna egymást. Amúgy azelőtt és azóta sem vonzódtam soha lányhoz, nem tudom mi volt benne olyan különleges, hogy hozzá igen.

Feszültség = Volt

Amúgy nem, csak korán keltem és kell egy szójáték napindítónak. 😁

Szerintem mindannyiunknak volt, legalábbis az emberek nagy részének igen.

Többségünknek azért - bocs',hogy többes számban beszélek- mert tudtuk,hogy kudarcra ítélt a kezdeményezés, vagy maga az esetleg létrejövő kapcsolat.

A másik ok nálam: kapcsolatban álltam.- Nagyon tetszett a másik srác, de leküzdöttem, tudtam,hogy nem lenne belőle tartós kapcsolat.

Nőként egyébként se kezdeményeznék szívesen, inkább próbálnám tudtára hozni a srácnak,hogy tetszik, aztán lépjen Ő, vagy ne lépjen :(

+ha korban nagyon eltérőek vagyunk, sosem kockáztatnám meg a kezdeményezést.