Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez beteges? Többi lent
Nem tudom mar azt se, hogy normális vagyok-e de nagyon nehezen bírom azokat az időket ha nincs velem a párom. Ritkán tudunk találkozni sajnos (egyébként 2 éve vagyunk együtt) mivel Németországban dolgozik és csak 3 hetente jön haza. Hiányzik a vele töltött idő, a nevetése a hangja mindene.. nem tudok vele betelni ha végre hazajön arra a 2 napra. A szex ugyanúgy hiányzik, de az is csak miatta, nem maga a szex miatt. Éjjel nappal sírok utána és mindig kisírt szemekkel megyek el itthonról. Minden pillanatban aggódok érte. Ugyan 2 éve vagyunk együtt, de mégis úgy érzem magam mind egy tini aki halálosan szerelmes.
Mit gondoltok rólam, ez beteges dolog? Valamit kéne változtatnom az életemen?
Itt a nagy kérdés, hogy meddig fogjàtok ìgy bírni.
Gondolom ő egyhamar nem fog hazajönni, inkabb azt nem értem, miért nem mész te ki hozzà, ha ennyire szerelmesek vagytok egymàsba.
Nem az a nem normàlis, hogy te kiakadsz, hanem az, hogy így èltek, és ezt te pàrkapcsolatnak nevezed.
Nem tudom mióta megy ez, de ha az eleje óta, akkor ez soha nem is volt pàrkapcsolat.
A pasid szemszögéből, ha én valóban szerelmes lennék valakibe, akkor tuti úgy szervezném, hogy együtt élhessünk, akàr otthon, akàr külföldön, de együtt. Plàne 2 év utàn.
Ő ezt miért nem ajànlja fel?
Van egy gyanúm, hogy itt csak te vagy atom szerelmes...
First world problem.
Az egyetemen kérsz egyéni tanrendet, csak vizsgákra jössz haza, és lehet élni Németországban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!