Szarul jártam, és nem tudtam kezelni. Hogy tudnám helyre hozni a rémes reakciómat?

A lényeg, baráti tali volt, és valaki közülük tetszik. Mikor megérkeztem, 2-en már ott voltak, odamentem. Mondták, hogy XY is itt van már (aki tetszik), és mutatták, hogy hol.

Odanéztem, egy busz végállomásában állt, egy busz ajtajában. Először nem értettem, miért szobrozik az ajtóban, és miért nem jön ide hozzánk, mikor nyilván nem fog arra felszállni, és nyilván nem is azzal jött.

De aztán leesett mit látok, és lesápadtam. Csókolózott, csak nem látszott, kivel. Többször is megcsókolt valakit.

Olyan hirtelen ért, olyan felkészületlenül, hogy egyáltalán nem tudtam uralkodni magamon.

- Barátnője van? - préseltem ki magamból. Azt mondták: "Úgy tűnik, de nekünk is új." Persze ők mosolyogtak, örültek ennek.

Szó nélkül sarkon fordultam, és eljöttem, mert kijöttek a könnyeim, és nem akartam, hogy lássák. Utánam szóltak valamit, de nem reagáltam. Mikor 2 percen belül uralkodtam magamon és elnyomtam a feltörő érzéseimet, visszamentem.

Akkorra már odajött az is, aki tetszik, meg megjött még valaki, öten lettünk. Kérdezték, mi az, mi történt? Mondtam, semmi, csak családi gondok.

Utána valaki kérdezte, attól, aki tetszik, miért nem hívta el velünk (azt, akivel csókolózott)? Azt mondta, hívta, de nem ért rá, dolga van.

És akkor azt mondtam, jó, hogy nem jött. Mindenki rám nézett. És akkor megint kijöttek a könnyeim, és meglátták, úgyhogy dühösen-szomorúan végleg eljöttem.

Most nem tudom mi van, de rém ciki az egész. Épp a buszon ülök, megyek hazafelé.