Éreztetek már úgy valaki iránt, hogy ha vele nem lehettek, akkor inkább soha senkivel nem akartok lenni?

volt ilyen de én alapból soha senkivel nem lehetek..úgyhogy szépen elmúlt

nem volt elérhetetlen csak részemről

érted kb? nem mi?

Én egy éve küzdök ezzel. Pontosabban egy évtizede ismertem meg, és azóta kínlódok.

Először csak egy fellángolásnak tűnt, és tudatosan kerültem. Á úgyse lehet köztünk semmi alapon(ott akkor ha fejre állunk mindketten akkor se, max nagyon titokban stb...)

Kb három éve viszont úgy hozta az élet, hogy ismét egymás mellé kerültünk, és egy éve valami elkezdődött, hagytam az érzéseimet, lássuk mi is ez. Sajnos az élet mondta azt, hogy ezt nem.... Azóta is, ha csak jót beszélgetek mással, olyan lelkiismeretfurdalásom van, pedig.

Amikor a tükörképed találod meg a másikban, és olyan természetesen veszed, hogy ott van veled, kb mint egy testrészed a másik.

Néha azt kívánom, bár sose találkoztunk volna, akkor nem fájna a hiánya. Napközben a munka és az emberek elterelik a gondolataim, de éjjel, amikor minden elcsendesedett, akkor kegyetlen rossz.

Megvan az oka amiért nem vagytok együtt.

Amiért nem vagyunk együtt.