Éreztétek azt, hogy mindenki eltűnik mellőletek, és egyszerűen nem sikerül senkivel semmilyen barátságot/társaságot kiépíteni?

igen

Teljesen pontosan leírtad az én helyzetemet. szóval a válaszom igen

Igen, a huszas éveimre full egyedül maradtam. Vagy munka nélkül vagyok itthon, vagy csak a munkából állnak a mindennapjaim. Nem mintha nehéz munkát végeznék, de egy idő után ki tudok úgy merülni ettől is, hogy ne bírjak reggel kimászni az ágyból. A monotonitás, a semmitmondó szürke mindennapok valami hatalmas lelki erőt kívánnak, hogy előre bírjak haladni. Nincs egyetlen barátom sem, akik voltak, azok szerteszéledtek az országban, de azok is kevesen voltak. Ha rámtör sírógörcs kap el a magánytól, ezt nem gondoltam volna soha, hogy létezik, pedig csak egy sorozatban láttam. De átélve hatalmas belső fájdalommal jár, amit szinte nem is lehet szavakkal kifejezni. Lassan szinte már teljesen másképp szemlélem a világot egykori önmagamhoz képest.