Lehetséges, hogy fogok még valaha ilyen férfit találni?

Nem.

De nem is kell, hogy ugyanolyat találj. Nem pótlékot keresel, hanem azt, akivel egymás számára tökéletes társak lehettek. Ehhez egyáltalán nem szükséges, hogy minden apró hülyeségben megegyezzen exeddel. (Sőt, ahogy azt előttem le is írták, ha tényleg ő lett volna az igazi, akkor most nem az exed lenne.)

Intelligens, józan, érett gondolkodású --> ne hidd, hogy nincs jónéhány ilyen!

A tiéddel egyező zenei ízlés --> ne haragudj, de ez miért is szempont?? Ez legfeljebb éretlen kistiniknél számít bármit is.

Autófanatikus --> oké, oké, de ezt sem hiszem, hogy ettől lenne jó egy kapcsolat. Természetes, hogy imponál, ha valaki valamilyen területnek a szakértője, és egyébként én személy szerint egy nőben is megcsodálom, ha valamilyen területet olyan szinten ér el, hogy fel lehet nézni rá, de a kapcsolat minősége szempontjából ez is tökéletesen irreleváns tényező. Mint ahogy az, hogy ő szerelte-e az autóját, vagy autószerelőhöz vitte, vagy az, hogy mennyire értette magas szinten a Windows lelkivilágát, szintén nem tényezők egy emberi kapcsolatban. Az sokkal inkább, hogy ti együtt, egymásnak mit jelentetek? Mert lehet, hogy valaki még vezetni sem tud, és Wordben a középre igazítást is szóközökkel oldja meg, de mellette jobban szeret bárkinél, és mondjuk lazán leküzdi érted azokat az akadályokat, amik a most egekig magasztalt pasasnak elháríthatatlan problémát jelentettek.

Vagy lehet, hogy éppen egy olyan férfinak leszel álmai nője, aki mondjuk a fizikatudományok doktora, és emellett fejből tudja az összes kémiai reakcióegyenletet.

Ezekkel csak arra akarok rávilágítani, hogy a tudásnak is rengeteg területe és módozata van, és egyik sem jobb, mint a másik, de ami a legfőbb: egyiktől sem lesz több a párkapcsolat. Ráadásul ez inkább csak valami rajongásnak tűnik nekem, mint szerelemnek. Próbálod úgy beállítani őt, mint aki 1000%-ban tökéletes, mindezt egyetlen területen megszerzett tudásra, nyelvi műveltségre, és némi készségszintű digitális kompetenciára alapozva. Hidd el, rengeteg dolog lenne, amiben ő is mocskosul elhasalna, és mások segítségére szorulna, csak nagyon ügyesen azt az oldalát nem láttad. ;) (Vagy nem akartad látni.) De felmerül bennem a kérdés: ki a valódibb társ? Aki elhiteti, hogy ő mindenben tökéletes, vagy aki meg meri mutatni, hogy miben nem az?

Most egy nagyon pocsék lelki állapotban vagy, és képtelen vagy reálisan szemlélni a dolgokat. Elcsépelt közhely, de majd az idő megoldja ezt is. Majd idővel elfelejted azt, hogy mindenkiben őt keresd, és idővel rájössz, hogy mennyire lényegtelen dolgokat ragadtál ki belőle.

Amiket leírtál, arról egyébként saját magam jutott eszembe, miután az első komolyabb kapcsolatom végetért. Akkor azt hittem, hogy ő a tökéletes. És igen, a zenei ízlésünk 90%-ban egyezett, a hobbink, érdeklődési körünk gyakorlatilag ugyanaz volt, és mindketten hasonló szakon akartunk továbbtanulni. Amikor vége lett, azt hittem, hogy soha többé nem találok hozzá hasonlót, olyat, akivel ennyire összeillünk.

Most erről teljesen másképp vélekedek. A mostani barátnőmmel a zenei ízlésünk jó, ha 10%-ban egyezik, és teljesen más területen dolgozunk. (Illetve fogunk dolgozni, mert ő még egyetemen tanul.) Azzal, hogy ennyire mások vagyunk, mindketten csak nyertünk. Ő megismerte az én szakterületemet, én meg az övét, és be kell vallanom, érdekes volt megismerni egy "másik világot". Ez egyáltalán nem hátrány, sőt!... Van, amiben én vagyok a jobb, van, amiben ő. Van, amiben én vagyok az ő segítségére, és van, amiben ő az enyémére. És egyikünk sem tökéletes, és ezt ismerjük, és szeretjük (!!) is egymásban. :-) Sokkal többet kaptam ettől a kapcsolattól, mint attól a bizonyos legelsőtől, amit annyira sirattam. Sőt... most már azt is látom, hogy az inkább volt amolyan rajongás, mint valódi szerelem.

Ja, és autóm nincs, és nem is akarom, hogy legyen, de még soha nem fordult elő, hogy a távolság komoly akadályt jelentsen. Főleg nem, ha szerelemről van szó.

Lehet találni igen, csak nehéz megtalálni egymást az össze illő embereknek.

Sokszor megkaptam már hogy milyen jó ember vagyok, persze ettől még nem lesz senkim...