Most mit csináljak?

Ha valaki elutasított, de már fél éve szenvedek miatta, miközben lenne tőle olyan, aki tudná, mit akar, és most meggondolta magát a régi?

Én őt nagyon szerettem/szeretem, és 0-24 csak rá gondolok, stb, és azt hiszem, hogy ő még csak most kezd szenvedni, de ha odajönne azzal, hogy bocsássak meg neki, nem tudnék mit mondani, mert nagyon megbántott. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha odajönne, de félek, hogy nem tudok majd hinni neki, vagy ha igen, ez akkoris ott lesz bennem, hogy nem kellettem, mi van ha talál tőlem jobbat, stb... Meg nem akarom könnyen adni magam, de közben azt sem akarom, hogy ne vegye észre, hogy én akarnám megint, de játszmázni sincs kedvem, egyszerűen csak boldog akarok lenni.

Egyébként próbáltam elfelejteni, nem is egy emberrel, de egyik se érdekelt egyáltalán, egyik nevetségesebb volt, mint a másik, és állandóan úgy éreztem magam, mint valami i.ióta, "nem voltam oda való",stb...

Én nem akarok már keresgélni, ha ez nem jön össze, én egyedül maradok, akár örökre. Belefáradtam az egészbe. Én vagyok a nő.