Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sokan miért nem tudják méltósággal fogadni, ha elutasítják őket?
Nem szeretném a férfiakra kihegyezni a dolgot, de mivel nő vagyok, ezért csak a férfiakkal való tapasztalataimról tudok beszélni. Biztos vagyok benne, hogy a nők között is van, aki hasonlóan viselkedik, ha elutasítják.
Szóval párszor (kétszer) megtörtént, hogy egy olyan férfi(fiú) próbálkozott be nálam, aki nekem nem volt szimpatikus. Nem akartam őket megbántani vagy megalázni, ezért (mivel nem mondták ki konkrétan, hogy tetszem nekik, csak észrevehetően közeledtek) csak szimplán nem viszonoztam a közeledésüket, ugyanúgy bántam velük, mint bármelyik más ismerősömmel. Ennek hatására még jobban felbátorodtak, nyíltan közeledtek, amikor már fogdosni akartak vagy egyértelmű célzásokat tettek, akkor én is nyíltan megmondtam nekik, hogy nem szeretnék tőlük semmit. Ennek ellenére mindkét esetben mintha meg sem hallották volna az elutasítást, még erőszakosabban közeledtek, akaratom ellenére fogdostak, átkaroltak, könyörögtek, folyamatosan írtak nekem, időről-időre újra bepróbálkoztak. Nem vagyok egy femináci, de szinte már zaklattak. Ez lenne a kérdésem, hogy sokan miért nem képesek elfogadni, ha valaki kedvesen közli velük, hogy nem szeretne tőlük semmit? Miért veszik bátorításnak, ha egyértelműen elutasítják őket? Miért nem hiszik el, hogy ha azt mondom, hogy "bocsi, nem szeretnék tőled semmit", akkor úgy is gondolom és nem csak "játszom az elérhetetlent"? Nem gondolják, hogy a folyamatos zaklatás miatt még inkább kiábrándulok belőlük és csak azért sem akarok majd tőlük semmit még a jövőben sem?
Tényleg felesleges kihegyezni a férfiakra és köszönöm, hogy normálisan hozzátetted! :D
Kattantak mindenhol vannak. Ők azt hallják meg, amit hallani akarnak. Amit tehetsz, hogy látványosabban utasítod el őket. Pl. a fogdosás esetén simán mehet a pofon.
Azt még kifelejtettem (mielőtt valaki azzal jönne, hogy biztos szerelmesek voltak belém), hogy mindkettőjüket csak egy pár hete ismertem, nem sokat beszéltünk, mielőtt közeledni kezdtek. Ez nem szerelem, legfeljebb fellángolás a részükről.
#1: mikor határozott voltam, akkor egy ideig békén hagytak. Aztán csak nem bírtak magukkal és újra bepróbálkoztak, megint ugyanott voltunk. Az egyikük egy határozottabb visszautasítást követően elhíresztelte a családjának, barátainak, hogy mekkora egy büdös kva vagyok...
Sok oka lehet, hogy valaki miért ilyen.
Attól, hogy valaki nagykorú, még nem feltétlenül értelmes, ez az egyik része a dolognak, de nem csak azért lehet valaki ilyen, mert buggyant.
Sokan rossz családi minták miatt tele vannak rossz berögződésekkel, ezeket aztán vagy észreveszik, vagy nem. Én is hála a hülye családomnak, tele vagyok ilyen vackokkal, én dolgozom magamon, hogy ezeket felgöngyölítsem és kikupáljam, a drága család meg elvárná, hogy ne szembesítsem őket azzal, hogy mit tettek velem, de igenis szembesítem őket, hogy tudják, mert sorra cseszem el az emberi kapcsolataimat, ha véletlenül nem figyelek oda magamra, hogy kinél hol a határ, és akkor jön a "pofon" (csak jelképesen, semmi tettlegességről nincs szó), aztán kényelmetlenül érzem magam, hogy megint hülye voltam, és átváltok a másik végletbe, hogy meg sem merek szólalni, aztán agyalok magamban. Szóval bocs, ha hosszú voltam, de ilyen is létezik.
Másrészt vannak, akik nem egyértelműek, és elvárják, hogy füstjelekből értsd meg őket, na, ez meg a másik oldal, akiknél nem lehet tudni, meddig mehetsz el barátkozásban, ismerkedésben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!