Férfiak! Előfordult már veletek, hogy bár nagyon tetszett valaki, még barátilag sem közeledtetek hozzá, vagy csak addig amíg a másik is elindult felétek?

Névtelen 84%, te meg ciki vagy. Még az élő fába is belekötsz. Nincs több oldal "konkrét" jellemrajz a férfiról. Nem is kell. A magatartásáról/viselkedéséről írt a Kérdező, ami bőven elég egyfajta elnagyolt személyiségrajzhoz. Kommunikációnk több mint 80% nonverbális. Magyarul a tetteink, viselkedésünk egy szó elhangzása nélkül némán beszélnek.

Dolgozhatnál az agresszivitásodon. Az "ellenséget" lenézni, már vesztet csatát jelent. Ezeket az embereket hívom én ostobának. Főleg így látatlanban öngyilkosság.

Hasonló helyzetben érzem magam. Még a telefonszámom is elkérte, de most mégis csak a nagy hallgatás. Én is tűnődtem rajta, vajon csak képzeltem, hogy ő is érezte azt, amit én? A telefonszámom elkérésére volt ürügye, nem célzottan ismerkedési célból, ráadásul a hivatali mobilomat adtam meg, nem a magánt.

Én is felállítottam lehetséges okokat:

1. Csak képzeltem az egészet. Kivetítettem rá a saját érzéseimet, magyarul félreértettem.

2. Nem képzeltem semmit, de nem akar bonyodalmakat. Nem csak házas, de gyerekei is vannak.

Részemről egy kihűlt házasságban élek, de van gyerekünk és elképzelhetetlen lenne számomra hétvégi apukát csinálni az apjából, annyira imádják egymást. Viszont engem nem szeret. Szerintem már megcsalt. De ha nem is csalt meg, akkor se szeret. És már én se őt. Innen kezdve most ébredtem rá arra, hogy részemről nem is lehetne megcsalásról beszélni, mert a férjem csak a gyerek miatt van még velem és a lakhatás miatt él a házamban. Viszont az illető házassága nem tűnik olyan rossznak. Legalábbis ahogy beszél a feleségéről...Mondjuk volt benne valami erőltetett. Nem tudom, mintha magát akarná fedezni.

A felesége is észrevehetett valamit. Beszéltünk pár szót és utólag visszagondolva, totál lemásoltuk közben egymás testtartását és ott volt a feleség is. Én biztos, hogy kiszúrtam volna, ha a férjem így ráhangolódik valakire. Mivel a felesége is ott volt abban a társaságban, hát kiszúrhatta.

Vagy csak egyszerűen átgondolta és nem akarja elveszíteni a gyerekeit. Most az ünnepek nekem is segítettek kicsit kiszellőztetni az agyam. Ilyenkor tisztábban látok. És nem is bánnám, ha nem keresné többet a társaságomat, mert konkrétan olyan izzás volt köztünk, hogy már félek, hogy mások is észreveszik.

Basszus, soha életemben nem tetszettek a nős pasik, volt bennem valami egészséges gátlás és nem tudom, most miért nem működik? Talán abba a korba léptem, amikor már minden korban hozzám illő normális férfi házas és gyerekei vannak. Hát ez elég aggasztó. Azt hittem, én már sose leszek szerelmes, a házasságomban eléggé megcsömörlöttem. És nem is akartam szerelmes lenni.

De úgy tűnik, mégiscsak hiányzik egy igazi férfi az életemből.

# 22/

Úristen, ahogy írsz és ezek a gondolatok, mintha valaki szórakozna velem...

Ugyanezeket írogattam magamnak ki. Csak én 27 leszek, nem házas, és a másik fiú sem. - De hosszú kapcsolatban vagyunk. (Még a testbezséd leutánzásis meg volt, és amit a szerelemről írtál is szó szerint az én számból van kb.)

Mondjuk nálam már én jutottam el oda, hogy teljesen kerülöm őt. Jobb ez így.. (Nem is tudok vele hogy viselkedni: vagy túl távolágtrató vagyok, vagy barátságos, de akkor meg önkéntelenül észrevettem magamona flörtjeleket, mosoly, nézés.. Ez gáz.)