Nem lenne jobb az, ha egy határozott, talpraesett nő összejönne egy határozatlan, tutyi mutyi pasival?

Nem jött be, amikor a tutyi mutyi pasim nyöszörögve bújt az ölembe, mert vmi lecsapta a biztosítékot, mert sötét van.

Nem tudom már elképzelni magam egy töketlen pasival, nem érzem magam nőnek, ha én vagyok a tökösebb.

"sok esetben nem ő tehet arról amilyen. "

Akkor ki? A jeti?

Az ilyen töketlen nyomorékok ne szaporodjanak. Társ, pár NEM jár alanyi jogon. Ha nem képes párt találni akkor egyedül lesz és kész.

Nem.

Kis különbségekkel ténykeg motiváló lehet, de szélsőséges esetekben nem működik.

Egyoldalú lenne a kapcsolat, mindkét fél elvesztené az identitását, feladná önmagát. A tutyimutyit ráadásul konzerválná is - még önállótlanabbá válna, a nő pedig frusztrálttá.

Mindkettőjüknek rossz lenne.

"hanem a gyengébbik nem szeretete a megoldás."

Ezzel a legkevésbé sem értek egyet. Nem old meg semmit.

A döntésképtelen férfi nem tanulna meg döntést hozni,a határozott nő pedig egy személyben lenne társa, pszichológusa és anyukája - ez nem várható el, nőként akarja érezni magát, nem mindenben más helyett is döntést hozni.

Hangsúlyozom, enyhébb esetben motiváló lehet és ilyenkor elfogadóak és türelmesek is a nők.

Súlyosabb esetben viszont először rendbe kell tennie magát, akár önerőből, akár szakember segítségével, de nem fog működni és nem is várható el.

Kinek lenne jobb? Amúgy a nyugati feministák szeretik az ilyen béta "soy boyokat". Hozzánk ez még nem teljesen jött át, lol

[link]

és egy határozott nő mellett hogy válna ő is azzá, ha a nő elnyomja éppen azért, mert tutyimutyi?

a szeretetnek szerintem nem sok köze van a határozottsághoz. határozott akkor lesz az ember, ha van reális önképe, kellő tudása, tapasztalata abban a kérdésben, amiben éppen határozottnak kell lennie. határozott az, aki tudja mit akar, mik a céljai. ezek pedig saját magából jönnek az embernek, nem a barátnőből.

a tutyimutyit idegesítheti, hogy a nő "férfiasabb" mint ő, a nőt idegesítheti hogy a másik nem tud boldogulni egyedül, pátyolgatni kell állandóan, és csak folyamatos feszültség lesz. inkább hasonló emberek szoktak jól működni együtt.

sajnálatból, a másik önbizalmának a növeléséből meg senki nem fog összejönni senkivel, mert egyszerűen hülyeség.

azt nem látom, hogy nekem mi felelősségem lenne szerinted abban, hogy egy férfi határozatlan. mindenkivel normálisan, tisztességesen viselkedek, nem küldtem el senki soha a p icsába, nem gúnyolódtam stb. a legtöbb ember pedig ugyanígy tesz...

Szerintem nem működik. Élő példaként a szüleimet említeném. Apám elég határozatlan típus minden téren. Anya pedig az ellentétje.

Jó is lenne de apám mindezek ellenére hogy döntéskeptelen nem tudta elfogadni hogy nem ő dont. :D így mindig ellenkezett anyával. De soha egy ötlete döntése nem volt. De közben korlátozta akadályozta anyát mert azt sem engedte hogy ő döntsön lényegében.

Hát így nem lehet semmit sem kezdeni. El is váltak 21 év után. Úgyhogy az én véleményem hogy nem lehet.