Nagyon szeretem. De ő már nem. Mit tegyek?

Te nagyon fiatal es naiv lany lehetsz. Az hiszed ennyi az elet? Csak elni bele? Nem! Az elet sokkal szemetebb ennel. Te pedig egy kiszamithato es gyenge jellem vagy. Elkell keseritselek. Ez reszedrol nem szerelem, de meg nem is szeretet. Ez pusztan egy kutyahetkoznapi, sablonos ragaszkodas, kapaszkodas a masikba. Nagyon fiatal lehetsz. Majd megtanulod a dolgokat. Elfogadni-elengedni-megerteni-beletorodni-ujat epiteni massal.

Semmit, tanulópénz, tapasztalás...hidd el szükséges rossz ez, aminek majd hasznát fogod venni...felejtsd el inkább.

Ő már nem akar veled járni. Ha szereted, értsd meg, engedd el, fogadd el. Nem tudod őt magadhoz láncolni. És miért is akarnád, amikor a lánc az rabság? Miért akárnál kellemetlenséget, kellemetlen érzeteket adni valakinek, akit szeretsz? Részéről már elmúlt a tűz, így fogalmazta meg, hogy ne magadban keress , legalábbis magadban ne hibát. Szóval, hogy nem te rontottad el, de ha mégis, mindenesetre nem akarta, hogy ezt érezd. Lehet amúgy, hogy tényleg nem romlott el semmi, csak elmúlt benne a tüze; de lehet, hogy csak neked akarta lefinomítani. Szóval bármi lehet, de már nem akar veled lenni, és ezt értsd meg. Kíméletes közlése volt annak, hogy már nem akar veled lenni. Ha már most elfogyott, akkor hogy tudná elképzelni veled a következő 40-50 vagy több évet? Ez már neki nem lesz jobb. Keres mást, ő elenged téged; te is majd kereshetsz mást; és lehetőséget az ezzel mindkettőtöknek egy életfogytig mindkét oldalról lángolós szerelemre. Ő ezt már nem tudja veled elképzelni, ha szereted, megérted. Értsd meg őt, ha tényleg fontos neked; figyelj oda rá, mit mond; hogy már az a lényeg, hogy nem szeretne veled lenni. Ki szeretné próbálni valaki mással, akiért jobban lángolhat a tüze. Te már nem vagy az "aktuális lángolós", én asszem, hogy mindig azzal kell lenni, akiért éppen aktuálisan "lángolunk". És ez nem azt jelenti, hogy az egyik ember több -vagy kevesebb, mint a másik, hanem egyszerűen csak másért "lángolunk", másért érezzük; mert már mással van a sorsunkban, az életutunkban másfelé van dolgunk. Ja és állítólag a párkapcsolataink mentén fejlődünk tökéletes társsá; és a következő párkapcsolatunk mindig jobb lesz, mint az előző volt, tehát majd neked is. Még más emberekkel kell találkoznia, ahogy neked is, más kapcsolatokban mást tanulhat meg, mást érthet meg az emberekkel kapcsolatban. Fejlődünk egymás mellett. Van, hogy észrevétlenül is, tehát nem direkt módon, szöveggel, hanem pl gesztusokkal is tanítjuk egymást. Meg pl most neked ezt az érzést is kell, mert ezt az érzést is szeretted volna esetleg születésed előtt megtapasztalni. Itten a dualitás világában, ahol nem csak jó van, ki akartuk próbálni magunkat, ki akartunk próbálni érzéseket is, meg szituációkat. A nehézségeket is, ugyanúgy, mint az élményeket. És születésünk előtt döntöttünk erről. Ahol magasabb tudatosságban voltunk, egy olyan helyen. Ahol pontosan tudtuk, hogy mit miért tervezünk bele a sorsunkba. És legalább 90%-ban azt is éljük, ennél bővebben állítólag nem lehet eltérni tőle. A fönti tervtől, mert akkor láncreakció van, és az egyik ember kilöki a helyéről a másikat, akkor ő már nem találkozik azzal az emberrel, aki azt az adott élményt , megtapasztalást, bölcsességet, megértést; megígérte neki születése előtt, hogy megadja; és akkor tökre borulna az egész színdarab, ha több, mint 10%-ban térnénk el az eredeti tervtől , több mint 10% lenne idelent a szabad akaratunk, mert akkor már a végén senki nem azt tapasztalná meg, amit akart a születése előtt.

Nincs két ugyanolyan élethelyzet, két uo kapcsolat. Mindenki a saját tapasztalatai alapján mond valamit neked és senki nincs a te helyzetedben. Szinte semmit nem írtál. Nem is kell. Úgyse tudsz leírni mindent. A legtöbb ember a véleményével magát győzködi arról h ő mondjuk valamikor egy hasonló helyzetben jól döntött. Mert szar esetleg azt olvasni később h vki másképp csinálta és összejött neki, benne meg mondjuk nem volt kitartás. Kapcsolj ki aztán agyalj rajtatok néha. Magaddal lehetsz totál őszinte. De kapcsolj ki. Ha rágörcsölsz nem érted a másikat. Azt hallod amit te gondolsz vagy amitől félsz és nem azt amit a másik mond vagy mondott.