Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ő jelent nekem mindent, szeretem, de nem tudom hogy mit tegyek, miért van ez?
20 éves lány vagyok. Van a párom, gimiben jöttünk össze, tökéletes egyensúlyban vagyunk egymással, szeretem, ő jelent nekem mindent. Ő az első barátom, lelki társammá vált, élni nem tudnék nélküle. Már 4 éve együtt vagyunk.
Ő nekem az első minden téren, első csók, első együttlét, első szerelem.
Együtt tervezzük a jövőnket, és boldogsággal telt el amikor arra gondolok, hogy együtt öregszünk meg, egymással éljük le az életünket.
Most jön a DE...
Az utóbbi időkben azt érzem, hogy nagyon sok mindenből kimaradtam, amiatt, hogy hamar megtaláltam az igazit. Én úgy terveztem az életemet, hogy mielőtt elkötelezném magam, legalább az országot bejárom egy hátizsákkal, elutazok külföldre élményeket szerezni, bulizni, élni az életem, élvezni a fiatalságot. De ebből semmi nem jött össze, hisz 16 évesen ismerkedtünk meg. Már 4 éve együtt vagyunk, és úgy érzem, mintha meg lenne kötve a kezem. Egy téren nem passzolunk, az pedig az, hogy ő nem egy kimozdulós típus, inkább a "szobában vagyunk és romantikázunk" ami egy ideig nagyon jó volt és élveztem minden pillanatát, de én dinamikusabb, energikusabb alkat vagyok, aki szeretne utazni, bulizni, de ezt vele nem tehetem meg, ha pedig nélküle tenném, érthetően rosszul esne neki.
Szex terén is Ő nekem az első, imádok vele szeretkezni, de néha nagyon bennem van, hogy vajon milyen mással? Hisz én még csak vele voltam, és ennek így is kell maradnia, hisz szeretem és nem akarom elveszíteni. De le vagyok kötözve mellette, nem szeret rohangálni mint én, nem olyan spontán mint én. Mert pl amikor spontán rámjön, hogy lépjünk le hétvégére kettesben valahova, csak a kifogások vannak, hogy miért ne. De én menni akarok, világot látni, élni, érezni hogy élek. De nem érzem, hogy 20 lennék és fiatal, mintha egy kivénült nő lennék aki csak otthon van, eljár tanulni/dolgozni, főz, stb, és másnak kezdi újra. Ezzel sem lenne baj, de nekem kimaradt az önfeledt bulizás, az hogy jól érezzem magamat.
Legszívesebben fognám a cuccom és lelépnék, de nem akarom elveszíteni, hisz szeretem nagyon, és Ő is engem.
Segítsetek kérlek, mit gondoltok?
válasza:Mostantól akkor muszáj így leélnem az életem, hogy ezek nekem kimaradtak?
Csak törődjek bele, és fogadjam el?
válasza:Annyi lemaradt, hogy persze, ez nem azt jelenti, hogy ezt azonnal fel is fogod ismerni, mert előtte végigmész egy csomó ilyen fázison, amiben bizonygatod magadnak, hogy "de nekem ő a lelkitársam, és amúgy nagyon szeretjük egymást, és én már most megtaláltam az igazit" meg társai. Mindenki ezt mondogatja az első kapcsolata véget érésekor, és mindenki fél a változástól, de amint elindulsz abba az irányba, ahová te tényleg tartani szeretnél, és az ami felé haladást ez a kapcsolat megakadályozza nagyon hamar sokkal boldogabb leszel.
Én annó az ilyen szakításomkor elmentem külföldre, világot láttam, rengeteg új élményem lett, és megismertem azt a szerelmet, ami mellet évekkel később sem érzem magam semmiben korlátozva, mert vele lehet mindent csinálni, amire vágyunk.
válasza:Mindkét barátnőm ilyen, az első szerelmükkel élnek, az egyik 8, a másik 5 év távlatában, szintén tiniszerelemből alakult kapcsolatban. Néha előhozzák ezt a témát, aztán minden a helyére kerül és egy ideig megint minden jó...
Én azt szoktam mondani nekik ilyenkor, hogy beszéljenek a párjukkal... Nincs az a dolog, amiben ne lehetne kompromisszumot kötni. Azt pedig az ember le tudja szerintem "nyelni", hogy nem volt mással. Nem mondom, hogy hű, de tapasztalt vagyok, de nekem a mostani párom a 4. férfi az életemben. Hát hogy mondjam, nem bántam volna, ha az első lenne, sokat nem adott hozzá az életemhez az, hogy mással is voltam. Ráadásul ő sem az a mászkálós ember, én meg ilyen kalandbolond vagyok. Elengedett a barátaimmal nyaralni, sőt, elengedett egy egyhónapos útra is, igaz, minden nap hívott szinte. :D Ne mondd már, hogy ti nem tudtok így megegyezni.:)
Az sem törvényszerű, hogy csak az asszonyszerepből álljon az életed. Az egyik barátnőm ugyanezt csinálja, én ezzel nem értek egyet... Sőt, a párja még velünk sem engedi el szórakozni. Nálunk ilyenről szó sem lehet, a párom is megy a barátaival, én is megyek, hol egyikünk főz, hol másikunk, hol pedig mindenki megoldja a kajáját magának.
Én nem abban látom itt a gondot, hogy együtt vagytok és ilyen fiatalon jöttetek össze, hanem hogy túlságosan alárendelted magad az ő kényének-kedvének és nem tudtok egymásról leszakadni néha... Ez nem egy normális kapcsolat szerintem.
Csak az a nagy helyzet, hogy 18 voltam, amikor kiderült, hogy borderlineos vagyok. Mindig is tudtam, hogy nincs velem valami rendben, aztán mikor betöltöttem a 18at, elmentem egy dokihoz, hogy megtudjam, miért nem vagyok olyan mint mások, hosszú idő, kb fél év után azzal kellett szembesülnöm, hogy borderline kóros vagyok. Az elcseszett gyerekkorom miatt, a folyamatos lelki és fizikai bántalmazások miatt amit a nevelőapámtól szenvedtem el negyedikes korom óta. Nehéz velem együtt lenni, de ő kitartott mellettem, és máig mellettem van. A borderline mellett disszociatív tudatállapot váltásos is vagyok a gyerekkori traumáim miat, de már 2 éve járok terápiára hetente, gyógyszereket is kapok, kezdek javulni, de még évek kellenek.
Ez azt jelenti, hogy mielőtt elmentem kezeltetni magamat, volt olyan, hogy a semmiért elkezdtem verni, elhordani mindennek, ilyen nálam egy roham, mindenkit ellökök magamtól aki segíteni, szeretni akar. Elcseszett egy ember vagyok, de ő így is velem maradt, találhatott volna mást, olyat aki nem bántja, se szóval se fizikailag, de Ő kitartott mellettem. Hála Istennek, a veréses dolog 1 év terápia után teljesen megszűnt, a pánikbetegségemmel együtt, de a tudatállapot-váltások és a borderline még bőven jelen van, De Ő egyszer sem mondta azt, hogy ebből elé, nem folytatja, kiállt mellettem, a legmélyebb pontjaimon is mellettem állt. Ő az egyetlen ember aki szeret és akit én is szeretek teljes szívemből, ezért is érzem magamat mocskosan rosszul amiatt, hogy ilyenek járnak a fejemben.
Ő mindent megtesz értem, mindig próbál a kedvemben járni, mindezek ellenére is.
Csak sírok, és nem tudom, mit tegyek...
válasza:Én elmondanám neki ezt.
Na nem a mással lefekvős részt, csak a világlátást.
Az, hogy te elutazol nyáron egy hónapra mondjuk, attól nem törvényszerű, hogy vége legyen a kapcsolatnak.
Csak ha ő nem ilyen, akkor bízzon meg benned annyira, hogy nem pasizni mész.
Persze, ha neked arra lenne igényed, hogy mindezt a pároddal éld át, akkor valóban nem egymásnak vagytok teremtve. Csak ez 16 évesen nem egyértelmű, felnőttként annál inkább.
válasza:Végigolvastam.
Figyelj, nyugi, ez még nem a világvége.
Látható, hogy szereted, és ő is a leírásod alapján téged.
"Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból." .- idézet Gary Chapmantől.
Nem kell hónapkra kiköltözni külföldre, elég, ha kimozdulsz, vagy 1-2 napra kimész, elutazol vagy utaztok.
Az, hogy mással is lennél, meg simán ez is visszavezethető uyganerre, hogy vágyol az újdonságra.
Semmi nem akadályoz meb ebben, hogy új dolgokat csinálj vagy próbáj ki. Beszélj vele erről.
Nekem sem mindig szeret kimozdulni a párom, én ilyenkor a barátaimmal mozdulok ki, ha tudok. Legalább tudunk miről mesélni is egymásnak. Nincs abban semmi, ha nem mindig egymás fenekében vagytok, hidd el. Nélküle is lehet programozni, és néha kell is igazából egy hosszú kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!