Kezdek kiszeretni páromból, vagy csak szülés utáni depresszió lenne?

Párommal 2 éve együtt vagyunk, de előtte már. 4 éve nagyon jól ismertük egymást. Van egy 2 hónapos gyönyörű kislányunk. Párom igazi családcentrikus ember. Nagyon szereri a picit és engem is. Anyagilag jól megvagyunk, tehát ez se lehet gond,hogy sok esetben a pénz hiánya miatt megromlik a kapcsolat. De egyszerűen nem vagyok odáig érte,persze nyívlánvaló,hogy már nem az a nagy szerelem,de hát olyan uncsi mellette. Minden nap gyertyafényes vacsival várom,és majdnem minden nap kielégítem,hogy neki legyen jó. Meg minden este addig simogatom amíg el nem alszik,ezeket mindet monotonul csinálom,nehogy megérezzen valamit,de olyan leírhatatlan ürességet érzek magamba. Elkezdtem fogyózni,meg edzeni hogy tetszedjek neki továbbra is, de legfőképp hogy magamat elfogadjam. De valahogy már nem tűnik nekem olyan vagánynak mint régen volt. Pl rosszul vagyok attól ahogy jön hozzám mászik rám, puszilgat össze vissza begörnyedve, nem szeretem ha egy pasi megalázkodik, és ez a begörnyedt nyálas pusziszkodás már nem tetszik pedig régen szerettem. De ki ne örülne egy ilyen pasinak?? Naná h én. Megtaláltam a tökéletest , és mégse elég,,,, szerintetek ez elmúlik? Abban reménykedek ,hogy csak szülés utáni depresszió. Kérlek ne oltsatok le