Ti soha nem könyörögtetek senki szerelméért? Ti könyörögtetek már valaki szerelméért?

a női tartás, emberi méltóság egyrészt a szocializáción múlik, hogy a primer környezet (pl. család) milyen mintákat közvetít, másrészt kemény önismereti munka eredménye.

41 évesen ideje lenne már elsajátítanod!

Fejleszhető képesség, nem velünk született.

A tartásnál még fontosabb, hogy értelme sincs könyörögni. Egy kapcsolatnak 2 oldalúnak kell lennie és a kölcsönös vonzalomon és szimpátián alapul. Tegyük fel, hogy sikerül kikönyörögni. Ekkor egyoldalú, megalkuvó lesz a kapcsolat, nem működhet jól és tartós semnlesz, csak kínlódás.

Amikor az ember fülig szerelmes nem igazán tud racionálisan gondolkodni.Legalábbis én nem.

Volt egy nagyon viharos égig érő szerelem az életemben.A lényeg, hogy a távolság nagy volt, mondta maradjon a távkapcsolat én így nem akartam.Aztán megbántam mint a kutya és igen, könyörögtem neki de ő akkor már hajthatatlan volt.34 voltam akkor szóval nem tiniszerelem volt.

Fiatalabb fejjel előfordult. Kövezzetek meg, nagyon szerelmes voltam, első csalódás volt, először dobtak. Sírtam és kértem a srácot, hogy adjon még egy esélyt (két éves kapcsolat után, tehát talán nem annyira érthetetlen), ne dobja csak úgy el a dolgot.

Ma már persze tudom, hogy ennek semmi értelme. Később, higgadt fejjel végig gondoltam ezeket a szituációkat, és beláttam, hogy ezt nem lehet kérni. Később is volt rá példa, hogy engem dobtak, és sírtam, de mondtam, hogy tiszteletben tartom a döntését, ha tényleg ezt akarja, akkor nem fogom megnehezíteni a dolgot. Vicc az egészben, hogy itt még emiatt, hogy a férfi azt hitte, nem különösebben érdekel a dolog, még visszatáncolt pár hónapig, de már az sem volt az igazi.

Van olyan, hogy el kell engedni a kapcsolatot. Fáj, nem könnyű, azt hiszed sosem lesz utána jobb, de később mindig belátod, hogy nem volt más választás, és jobb méltósággal túlesni rajta.