A párkapcsolat alapszükséglet?

Azok sorát bővítem, akik azt vallják, hogy nem alapvető szükséglet. Inkább igény arra, hogy adhassunk és fogadhassunk (szeretet). A párkapcsolat a legbensőségesebb emberi kapcsolat, hiszen nemcsak gondolkodásban, lelkileg, hanem testileg is összekötődik és megnyílik két ember, magas fokú önismeret színtere is egyben.

Mindennek ellenére igen, lehet élni társ nélkül, mert van aki így tudja betölteni maximálisan a hivatását. De az is tud egyedül élni, aki egyszerűen csak nem találkozott még hozzá illővel, emellett lehet kiegyensúlyozott és boldog, azzal a vággyal a szívében, hogy egyszer megtalálja (ha nem is keresi) azt, akit a lelke szeret, akivel egy utat járhatnak.

Nem gondolom azt, hogy létszükséglet ill. azt, hogy kevesebb az ember párkapcsolat nélkül, de tény, hogy a hosszútávú magány felemészthet, ez nagyban függ az egyén személyiségétől, és attól, hogy ezt az állapotot hogyan éli meg, tud-e belőle pozitív tapasztalatot nyerni, vagy minden áron kell mellé egy olyan fél, akitől csak kapni akar és a saját érzelmi/fizikai kielégüléseként a párkapcsolatot tekinti boldogságnak.

Egyáltalán nem létszükséglet. Nem olyan, mint az oxigén, a víz, vagy az élelem. Csak a társfüggő ideggyenge kismókusok hiszik, hogy létfeltétel, mert a saját boldogságukat mindig másnál keresik.

Azonkívül az se igaz, hogy csak pluszt jelent. Rengeteg kínlódást, rossz élményt és problémát is okozhat, tehát baromira kétesélyes, lutri az egész. Ha malacod van, jók az adottságaid, lehet szerencséd (de még ilyenkor se garantált), az esetek nagytöbbségében viszont hosszútávon rákúrsz a párkapcsolatokkal. Nem javaslom.