Mesélsz olyan esetet, hogy az érzéseidet csalódások miatt nem mered bevallani mág magadnak sem?

Nincs konkrét eset, egyszerűen csak a legtöbb esetben tényleg feleslegesnek gondolom bevallani az érzelmeket mert úgy se lesz viszonozva és ezen felül még sokan vannak akik ki is használnák..

+ 1 ráadás:

Úgy gondolom, hogy nem lesz olyan soha aki el tud fogadni engem.

Konkrét eset a szerelem. Másoknak nem szoktam kimutatni, mert eddig nem volt soha pozitív tapasztalatom vele, csak negatív, szenvedés.

Magamn viszont mindig tudatában voltam ennek az érzésnek. Akkor is, ha mondjuk lassabban jött a felszínre. Volt, hogy tudatosan vetettem neki véget, vagy esetleg fojtottam el, míg tartott.

De "evallani mág magadnak sem?"

Ez veszélyes. HA magad előtt is mazskot viselsz, az viszont tényleg megbosszúlja magát. Nem most, de később ráébredsz, hogy üres az életed és boldogtalan vagy. Kezdetben azt sem fogod tuni, mi bajod van. Pedig pontosan ezért lesz még rosszabb.

HA valamit tudsz, szembe tudsz nézni vele, de ha valamit még magad előtt is játszassz, ami nem te vagy, nem te érzel pl, az később visszaüt. Magadnak hazudni a legfájóbb és legrosszabb dolog lehet.

Legalább magaddal egyél tisztában, mit szeretnél, mire vágysz, még ha fáj is a felismerés és teljesen más az, amit szeretnél, mint eddig gondoltad.

Különben boldogtalan leszel és depressziós.