Szerinted mi szükséges a megingathatatlan, érinthetetlen kapcsolathoz?

A lenyeg, hogy ne legyen res, ahova barki, barmi "rombolo" befer.

A resmentesites kepessege szukseges.

Van ilyen. 27 ev eddig..felepitheto, de magatol is mukodo.

Szerintem nagyon fontos, hogy legjobb barát legyen a két ember. Egyrészt így a lila köd elmúltával nem kamilláznak egymásra meglepetten, hogy nincs bennük semmi közös, másrészt ez magában foglalja az őszinteséget, bizalmat, tiszteletet, szeretetet (nem szerelmet), kommunikációt, kompromisszumkészséget. Ezek nagyon fontosak hosszútávon minden emberi kapcsolatban.

Ami még kell:

- akarás - volt olyan kapcsolatom, ahol én nagyon igyekeztem, a párom meg a füle botját se mozgatta semmire, így nem lehet csinálni..

- önismeret - sokan egyszerűen nincsenek tisztában magukkal, úgy pedig nem lehet elvárni, hogy megfelelő partnert találjanak, akit meg is tartanak..

- emberismeret

- önbecsülés

- kitartás

- szerelem - persze sok év múltával marhaság elvárni, hogy szünet nélkül lángoljon, de legyen feléleszthető.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, biztos van még néhány dolog.

Összeillőnek kell lennie a két embernek, és dolgozniuk kell a dologért.

Ritka szerintem az ilyen, de létezik.

Miért kéne egy kapcoslatnak érinthetetlennek lennie? Egy kapcsolat akkor érinthetetlen (vagy "résmentes", ahogy a 4-es írta), ha a felek egyoldalúan vagy kölcsönösen teljesen kisajátítják, kontrollálják a másikat és elszigetelik őt minden mástól. Ez csak egy börtön, még ha sebezhetetlen is. Én biztos nem kérek belőle.

Tudod, mitől lesz erős egy kapcsolat, úgy, hogy nem megy át börtönbe? Úgy, hogy nem akarod sebezhetetlenné tenni, hanem elfogadod a teljes sebezhetőséget, és ennek ellenére elköteleződsz. Vállalod a felelősségedet és beleadsz a kapcsolatba, ahelyett, hogy elvennél belőle, és az egyéni igények helyett képes vagy a párkapcsolat kontextusából vizsgálódni. Félreteszed az egódat, alkalmazkodsz, kompromisszumot kötsz. A párodat pedig teljes, autonóm embernek tekinted, nem korlátozod, nem sajátítod ki, nem irányítod. Nem támasztasz elvárásokat, nem követelsz, hanem kérsz, és megtanulsz hálás lenni ahelyett, hogy adottnak vennéd a dolgokat. És a párkapcsolatot egy állandó, véget nem érő folyamatként kezeled, elfogadod, hogy mindig lesznek problémák, és kész vagy érett módon kezelni őket és változtatni, ha kell.

Természetesen mindkét félnek így kell hozzáállnia. És ez egyáltalán nem tündérmese, ez egy tudatos folyamat eredménye, minden eleme érthető, egyszerű, emberi.