Hogyan hódítsam meg és ne pedig elüldözzem magamtól?!

Sziasztok, kellemes ünnepeket!

A történetem: munkahelyemen megismertem egy lányt pár hete, azaz inkább még csak futólag, mivel rövid, munkával kapcsolatos beszélgetések folytak közöttünk kizárólag. Viszont minden egyes alkalommal egyre inkább éreztem, hogy nekem Ő kell, a szeme, a beszéde, a mosolya, a mozgása... Ilyen Párt képzeltem magam mellé egészen kiskorom óta, most itt van előttem és...

...Én meg nem teszek semmit. Volt már néhány kapcsolatom, köztük hosszabb is, nem a tapasztalathiányról van szó. Viszont az elmúlt másfél évben elvesztettem a maradék vonzerőm is. Önbizalmam van, de az is fura egy kicsit. Bárkivel, bármiről elbeszélgetek jóízűen, még el is ismerik, hogy azta, milyen korrekt vitapartner/ember/üzlettárs, végre valaki, aki is, amit mond, egészen addig, míg tényleg értek ahhoz, amiről szó van. Ha viszont nem értek hozzá, akkor azon kevés ember közé tartozom, aki inkább nem szólal meg, ha valamihez gőze sincs. És újabban a nőkkel való kommunikáció is ebbe a csoportba tartozik, mintha elfelejtettem volna beszélni velük. Ebből adódóan volt az előző néhány ismerkedésem során sértődés, befürdés, lúzernek nézés, de leginkább nem értették meg a szándékom soha, mikor meg végre mégis, akkor már éppen volt valakijük, aki gyorsabban ki tudta nyilvánítani nálam az érzéseit.

A jelenlegi helyzetben szeretnék én lenni a győztes, aki megismerheti, megszeretheti és megnyerheti a kegyeit, aki mellett minden helyzetben jól érzi magát, akire fel tud nézni és akire mindig számíthat (na meg, akire tágul a pupilla és nedv... igen, pont úgy :D). Szóval nem akarom elbénázni, amit az előző pár ismerkedésem során sikerült. Mit csináljak, hogyan ne üldözzem el magamtól Őt? Ha nem nyomulok, érdektelenné válik és nem veszi le, hogy mit szeretnék tőle, ha meg nyomulok, akkor az lesz a zavaró... Vagy nem? Férfiak! Ti hogyan hódítottátok meg a párotok? Nők! Ti mire vágytok igazán egy hasonló szituációban?