Elüldöztem magamtól a lelki társam, vagy sosem volt az?

Elég furcsa. 5 évig voltam együtt egy sráccal, igazi első nagy szerelem volt mindkettőnknek rengeteg szenvedéllyel, napi többször szexeltünk, ha összevesztünk nagy sírós-csókos békülés. Kicsit érzelmi hullámvasút volt, de nem az a típus ami a földbe döngöl - sokkal inkább a felemelő, mámoros. Imádtam, az évek múltával is hihetetlen szerelmesek voltunk. Azonban az élet közbeszólt, amit én nehezen kezeltem, az utolsó évre megromlott a kapcsolatunk, és végül végleg eltaszítottam magamtól, csúnyán szakítottam vele.

A kapcsolatunk során fura, de általában összhangban voltak a gondolataink, megéreztük egymás bajait, tudtuk ha baj van a másikkal.. olyasmi volt ez, mint amiket az elválasztott ikertestvérekről olvasni, néha már kísérteties volt. Ha összevesztünk, tudtam mikor gondol rám, és mikor közeledik a perc mikor végleg nem bírja nélkülem egy percig se, és meglep. Furcsa, de komolyan úgy éreztem hogy kölcsönösen megérezzük a dolgokat, és ő is így volt vele. Pedig nem hittem az ilyen lelkitárs dolgokban, de kísértetiesen megéreztük mi a helyzet a másikkal, vagy mit gondol.

Már két éve, hogy szakítottam vele, mindkettőnknek más párja van. Nem maradtunk beszélőviszonyban, a csúnya szakítás után képtelenek voltunk rá, és tele voltunk daccal. Komolyan úgy éreztem, lezártam magamban, tudtam már reálisan nézni rá,és úgy éreztem újra szerelmes lettem -a mostani páromba. Vele kiegyensúlyozottabb a helyzet, stabil a kapcsolat, nincs érzelmi hullámvasút, szereteten, tiszteleten és gyengédségen alapul a kapcsolatunk.

Újabban hasonló álmok, megérzések gyötörnek. A semmiből. Hogy rám gondol. Tudom, badarságnak tűnik de hetek óta érzem. Eleinte elhessegettem a fejemből ezeket, nem voltam hajlandó gondolkozni rajta, mert "lezártam és miért gondolkoznék ezen?" De egyre erősebb. Valami ordító érzés, erősebb mint a gravitáció. De nem értem. Nem beszélünk, nem is valószínű hogy mostanában futnánk össze (külön városban éltünk már akkor is, ha arrafele járok én busszal, ő csak kocsival, más helyeken, etc)

Facebookon nem fog rámírni. Én se rá.Képtelen vagyok elnyomnni az érzést. Viszont nagyon dacos típus, nem fogok kezdeményezni, és szeretem/tisztelem a mostani párom.

honnan jött ez, és miért? mit csináljak?