Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért taszítom el magamtól idővel azokat az embereket a párkapcsolatban, akik szeretnek?
Ismerek ilyen hölgyet. Nála leginkább a családi háttérben gyökerezik az egész.
Gyerekkorában elváltak a szülei, az anyja nevelte őt, az anyja volt a mártír, a férfiak pedig büdös disznók.
Az akkori gyerek annyira sajnálta az anyját, hogy tudat alatt is beivódott neki, hogy felnőttként ugyanezen minta alapján fog működni. Azaz, neki is egyedül kell majd nevelnie a gyerekeit, a férfiakat pedig eltávolítani, tök mindegy hogy az a férfi milyen.
És láss csodát, ma hogy él? Ugyanúgy mint anno az anyja.
Ha közeledik hozzá valaki, akkor egy ideig működik benne a "de jó lenne egy társ", aztán egyszercsak kattan valami, hogy "nem, nekem ezt nem szabad, mert egyedül kell élnem", és visszavonul, falakat emel. A férfi meg csak pislog hogy tegnap még jó volt minden, ma meg már el lettem küldve a francba...
... bocs, nem azt akartam mondani hogy Te is ilyen vagy kérdező, bénán fogalmaztam.
csak egy példával érzékeltetni próbáltam hogy milyen komoly mlyen gyökerező háttere lehet ennek.
27F
Nem gond, ha azt mondtad sem, hogy ilyen vagyok, valaki végre meg kéne mondjon valamit nekem, csak nem tudom, mit. :D (Persze építő jelleggel.)
Valamilyen szinten ismerős az a falépítős történet, és elgondolkoztat. Nekem nem váltak el a szüleim, de rossz házasságban élnek, amit én, és most már főleg a születésétől beteg, három évvel kisebb öcsém tartunk össze elsősorban. Főleg kiskorunkban rengeteget kellett foglalkozni vele, de mai napig is, amit én akkor el is fogadtam, ahogy tudtam, mert hát ő a beteg. Valamint pénz kellett, amiért később sokat kellett utazzon anyukám. Édesanyám nagyon racionális, száraz asszony, aki mindent könyvek szerint csinál akár, precízen, de szárazon, így a gyereknevelést is. A volt menyasszonyom szerint egyszerűen nem kaptam szüleimtől szeretetet, csak nevelést és jó szándékot (szeretett, csak nem adott szeretetet), ezért most képtelen vagyok elfogadni a szeretetet mástól, így adni is képtelen vagyok, és hogy meg kell tanuljak szeretni. Fura, mert őt is szerettem, és szeretem, igaz "a magam módján", ami lehet, tényleg fura. De még mindig a vakfoltomban van ez a kérdés, hogy ez a probléma akkor mit is jelent, még ha az eszemmel olvasok is a témában. Próbálom nem csak megismerni, de megérteni is magam, de nem tudom, hol kezdjem ezt a fejezetet.
Jó lenne tudni a családi hátteredet......
1.félsz attól, hogy csalódni fogsz az illetőben
2.félsz az elköteleződéstől,hezitálsz
3.amikor kezd komolyabbra fordulni a dolog félsz attól, hogy nem leszel elég jó a másiknak,megfeleléskényszer
Még lenne pár ötletem......
Hány éves Vagy?
39F
#4
A családi hátteremet fentebb vázoltam fel, és gyanítom, hogy valahol ott keresendő. (27F)
1. A volt menyasszonyommal szemben nem, azt éreztem, bármiben kitartana mellettem. (Akivel most ismerkedek, és alakulgatunk, nem hinném, hogy úgy mellettem állna később is, mint ő, sőt)
2. Igen, ezt inkább mondanám. De én ezt úgy élem meg, hogy nem az elköteleződéstől félek, hanem attól, hogy VELE (bárki is az). De szerintem nagyon szubjektíven mondtam ezt, hogy tőle, vagy az elköteleződéstől.
3. Ezt is mondanám. Ezzel voltak is gondok. (Viszont az említett újabb lánnyal szemben nem, inkább ő érzi így, és joggal).
Köszönöm!
Kíváncsi vagyok még az ötletekre. :)
Nálam is van ilyen. De a mi családunkban kegyetlen törvények uralkodnak. Kb. akiknek a legjobban kéne szeretniük azok támadnak a legjobban hátba. Így bennem ott van egy védekező mechanizmus, így amikor nagyon közel érzem magamhoz a párom, akkor sokszor késztetést érzek, hogy bezárkózzak és eltaszítsam magamtól.
Ez most is megvan bennem, de mi őszinte kommunikációval oldottuk meg a problémát. Tehát szólok neki, amikor ilyen dinka vagyok, hogy ez nem ellene irányul, csak védekező mechanizmus, és ő is türelmesebb velem ilyenkor.
Nekem pszichológussal sikerült átdolgoznom a párkapcsolatokban tapasztalt tudattalan működésem, mégpedig gyökeresen! Ezt nem lehet otthon, házilagosan, könyvek olvasásával... a személyiségstruktúra változásához kell egy hiteles tükör, azt pedig egyetlen könyv sem nyújtja.
(Jó pszichológust pedig tudok ajánlani, ha budapesti vagy.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!