Honnan tudod, hogy ő igazi? És ő tudja?

Van egy fiú az egyetemen,nagyon sok közös óránk van,és hasonló az érdeklődésű körünk.De másfél év alatt alig beszéltünk pár szót. Egyikünk se keresi a másik társaságát,külön baráti kötünk van. De ha esetleg mégis egymás közelében vagyunk,sokszor rám se néz,mintha nem is léteznének,de azokkal kezd beszélgetni akikkel én szoktam/én beszélek. Mintha a barátom se szeretne lenni. Talán idegesíteni,vagy nem tudom. De ez nagyon elszomorít. Tényleg mindig ilyennek képzeltem el az igazit,ugyanilyen tulajdonságokkal,külsővel,és annyira csodaszép,hogy ő is olyan irányba akár tovább menni mint én,hiába tanul másnak az összes barátunk. Annyira összeillünk amúgy is,minden elfogultság nélkül,és imádom. Imádom mindenét,szeretnék örökké vele lenni,élményeket szerezni.

De mindig azt hittem,az igazi által mindkét fél tudja,hogy a másik az igazi. Úgy látszik ő nem így érzi. De akkor én miért? Mert ez teljesen más mint egy vonzalom,annyira más. Teljesen megőrülök már. Nekem kéne lépnem?