Ha valakivel hosszútávra, akár egész életre tervezel, feltételekhez kötnéd a szeretetedet, hűségedet? Ha nem, mit gondolsz azokról akik igen?

Alapból egész életre tervezek valakivel, mert minek játszanék a saját vagy más idejével. A szeretet és szerelem meg alapból nem arról szól, hogy okéé, akkor legyen mondjuk 4 év.

Ebből fakadóan miért is kötném feltételekhez. Az egyetlen feltétel az lehet, hogy a szeretet kölcsönös legyen kettőnk közt. A szeretetből fakad minden más.

Milyen feltételekhez kötik, akikre gondolsz? Nem gondolok semmit, ő dolguk, nem egy célcsoport vagyunk, és ennyi. Ha ők úgy akarnak élni, akkor velem úgysem lenne semmi keresnivalójuk.

A szüleim véleménye érdekelt és érdekelne legkevésbé.

Pénzileg azt mondom, hogy ne legyen ingyenélő. De ha látom, hogy az, már úgyis kiderülne ismerkedésnél, és nem is kezdenék el vonzódni hozzá. Az ilyen dolgok benne vannak a személyiségben. Senkit nem fogok eltartani. Az más dolog, hogy fizetek, és mindig is fizettem a közös programokat, szerencsére megtehettem. Viszont irreális vágyakat nem fogok kielégíteni, és bizonyos dolgokért nem fogok egyedül megdolgozni. Női oldalról meg biztos még fontosabbak ezek a dolgok, de ezek szerintem a személyiségben vannak benne. Annyi mindenképp kell, hogy közös célok legyenek, és hasonlóan lássák a pénzügyeket. Na csak kiböktem a végére, amit akartam. :D

Szexuális téren úgy gondolom, hogy ha két ember szereti egymást, akkor meg fogják érteni egymás igényeit, és meg tudják beszélni vágyaikat, és tudják is kezelni. Mondjuk lehet azért gondolom ezt, mert nincsenek extrém vágyaim, és amikre meg vágytam, azt megkaptam mindegyik kapcsolatomban. És egy szeretkezés ezerszer jobb érzés bármilyen módon, mint valami kiélt lánnyal nyomatni.

A gyereknemzés meg egy olyan dolog, hogy persze talán alap ösztön mindenkinél, de emberek vagyunk, és rengeteg megoldást tudunk már találni erre. Én mindig a szeretet pártján vagyok. Szeretettel mindent meg tudunk oldani. Nem zavarna, ha a jövendőbeli szerelmemnek nem lehetne gyereke. Persze akkor vagy lombik vagy örökbefogadás, de ha nem is szeretne, akkor megint csak az jönne elő, hogy az ismerkedésnél kiderülne ez, és az erre utaló személyiségjegyek.

A szeretet, ha valódi, akkor nem függ feltételektől.

Az én nézetem szerint, ha feltétel nélkül szeretek valakit, akkor elfogadom olyannak, amilyen. Nem kötöm a szeretetemet, hűségemet feltételekhez.

Ha nem tetszik a másik viselkedése, a magatartása, bárminemű megnyilvánulása, esetleg szót ejtünk róla, megbeszéljük, de nem erőltetjük rá azt, ami a saját elképzelésünk. Építő szándékkal észrevételezünk, közösen megbeszéljük és túllépünk rajta.

Aki feltételekhez köti a szeretetet, kösse hát. Nem szeretnék ítélkezni. Így látják és kész. Aki viszont így látja, azt ívben igyekszem kerülni, mert a környezetemben nem szívlelem az ilyenfajta megnyilvánulásokat.

Hát aki semmilyen feltételt nem szab meg azok szoktak papucsférjként vagy elnyomott felelségként élni aki a másik (rossztulajdonságoktól és jellemhibáktól hemzsegő) fél kihasználni, uralkodni rajta, mindenért az elnyomott a hibás, gyakran ütögtésig fajuló viták (férfi esetében pusztakézzel, nő esetében sodrófával vagy ilyesmivel), a másik pénzén is teljeskörű uralkodás stb.

Aki túl sok feltételt szab az sem jó igazán, szóval arany középút.