Hogyan tudnám elfogadni, hogy talán mégsem én szúrtam el?

2 hónapja ismertem meg egy igazán különleges lányt, jól is indult minden, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös témáinkat, sokat és tartalmasakat beszélgettünk feszengés nélkül és elég konkrét jeleket is adott.

Elhívtam egy kávéra, igent mondott és abban maradtunk, hogy pontosítjuk az időpontot - munka miatt zűrös időszak volt neki is és nekem is.

Ezután egy csütörtöki napon megbeszéltük - ismét személyesen - hogy egy hétvégi nap lenne a legjobb, másnap rá is írtam facebook-on, hogy akkor legyen a vasárnap.

Válasz semmi. Ennek már lassan két hete. Közben egyszer távolabbról láttuk egymást én intettem neki, ő visszaintett. Nem mentem oda hozzá (dacból, büszkeségből vagy franc tudja, de ő sem, aztán úgy tűnt el mint szürke szamár a ködben).

Rettenetesen érzem magam, komolyan, ha azt írta volna, hogy mégsem akar talizni, az sem fájna ennyire, mint az, hogy válaszra sem méltatott. Csak emésztem magam és 100-szor, 1000-szer pörgettem át magamban a történteket, de nem találom az okát a viselkedésének.

Tovább kéne lépnem, de beleszerettem és fogalmam sincs, hogy mit csináljak.