A nők miért nem tudják elfogadni, ha egy férfit nem érdekelnek? Illetve a férfiak szerint mindenképpen kell-e szerelem ahhoz, hogy egy nővel együtt járjanak?

Én el tudom fogadni. Mondtam már srácnak, hogy kedvelem,

1. vagyok: ő mondta, hogy ő is engem barátnént. Megértettem, barátok vagyunk azóta is, nem próbálkoztam nála többet

Ha elmúltál már 25, akkor a szerelem azután jön, hogy már együtt jártok.

Ha alapból nem érdeklem, lazán el tudom fogadni. Azt nehezebben, ha érdekeltem/úgy tett, mintha érdekelném, aztán meg már nem. Na az rosszabb.

"A nők" haha...

Én még nem találkoztam olyan nővel aki ennyire megalázná magát, hogy fusson egy pasi után, de te tudod.

Igen, szerelem nélkül minek? Az nem "majd jön" az vagy kialakul egy-két találkozás alatt, vagy nem. Én ilyen szerelem első látásra típus vagyok, bár nyilván ez még csak fellángolás, de ez jól tud folytatódni. Ha csak "á, ez a pasi jó partinak tűnik" és ennyi még a második, harmadik randin is, akkor annak nincs nagy jövője. Az a baj, hogy megszokásból könnyű valaki mellett ott ragadni, ha amúgy nincs baj vele, de ez így nem jó, és éveket lehet elpazarolni mellette és ilyenkor jönnek a "szeretem a barátomat, de más férfiakról álmdozom" kérdések. Mert nem igazi szerelem volt, hanem egymás mellett maradtak és nincs baj a sráccal, és kedves is és a lány szinte szégyelli, hogy nem szereti annnyira, hogy ellenálljon egy másik pasinak akibe meg elsőre belezúg. Persze nem mentegetem a megcsalást, szakítani kell ilyenkor, csak azt próbálom leírni, mennyire hamvábaholt tud lenni, ha olyan mellett vagy akibe nem vagy igazán szerelmes.