Mesélnétek a kapcsolatotokról akik már leéltek együtt 15-20-30 évet?

Nem véletlen mondják, hogy 3-4 évente jönnek elő a problémák.

Mai napig is a legboldogabb időszakunkat éljük, mert kitartóan szeretjük egymást, és az élet akadályait kézen fogva vesszük.

Senki nem változik, alakulunk együtt.

Különböző a személyiségünk, én csendes, nyugodt típus vagyok, a Kedvesem pörgős bulizós.

41 ff, 20 éve vagyunk együtt.

Ez a gyors válasz a pontjaidra.

Hogy mi a kulcsa a jó és hosszú kapcsolatnak?

Nem csak a szívünket és a nemi szerveinket használjuk a kapcsolatunkban, hanem az eszünket és az akaratunkat is.

Ez azt jelenti, hogy mindketten tisztában vagyunk az emberi értékeinkkel, hibáinkkal, és akarunk változtatni ha a másiknak nem jó.

Tudjuk és ismerjük a kapcsolat alapjait, és azt is tudjuk, hogy mindkettőnknek más a sorrend.

Tudjuk, hogy egy kapcsolat nem magadról szól ahogyan a szex sem, hanem arról, hogy a másikat boldoggá tedd!

Jövőre lesz még csak 15 éve.

Mi nagyon hasonló személyiségek vagyunk és kb azonos irányba is változtunk, én úgy érzem ez segített. Igazából a legnagyobb problémákat szerintem ezek a nagyobb változások tudják jelenteni, gyerek születése, de akár az is, ha valaki korábban pörgős volt de idővel már inkább otthon ülne, rosszabb anyagi helyzet, csökkenő libidó, stb.

# 3/3Miért? Mert az ide látogatók, döntő többsége 18-25 év körüli. Pár 30 feletti pasi, akik a naiv lányokra vadászik.

Ezek, még is, mikor éltek volna le, 15-20-30 évet valakivel?

Hm...a probléma (főleg családi) már az első pár hónapban jelentkezett. Igazából elég hosszú sztori, nincs értelme kifejteni, de megszakítottuk azokkal a családtagokkal a kapcsolatot akik keresztbe akartak tenni. A problémákat általában úgy oldjuk meg, hogy megbeszéljük ki mit tud tenni/intézni és egymást támogatva próbálunk haladni előre.

A legboldogabb időszakok akkor volt amikor még csak találkozgattunk, utána pedig amikor sikerült megszabadulnunk a hátráltató tényezőktől. :)

A kapcsolatunk sokat változott, a kezdeti szerelem átalakult egy sokkal mélyebb szeretetté, sokkal jobban összetartunk és bármi van, kiállunk egymás mellett. Mindketten sokat változtunk, van amiben jó irányba van amiben rossz irányba.

A személyiségünk nagyon hasonló, mindketten nagyon makacsok vagyunk, ebből kifolyólag jókat tudunk vitázni. :D

32N, 12 éve együtt.

7 év után kezdtünk évi néhányszor swingerbe járni, négyes párcserés szexet vagy sima hármas szexet csinálni.

-A legnagyobb gond ez volt, hogy elfogadjuk hogy szexuálisan kívánhatunk mást is néha és ezeket a vágyakat kielégíthetjük úgy is, hogy érzelmileg és anyagilag attól még összetartunk és egy család vagyunk. (Meg persze ezeket nem kell ország-világnak tudni)

-A legboldogabb amikor a gyerekek megszülettek. Hetekig-hónapokig tartó extázis, még ha akkor a szex kevés is volt. Kívánom abszolút jóhiszeműen, hogy mindenkinek legyen egyszer gyereke.

-Külsőre öregedni kezdtünk, de jól tartjuk magunkat a saját korosztályunkhoz képest. Belsőre nyilván az élet tapasztalatai folyamatosan keményebb embert faragnak mindenkiből. Nem vagyunk már olyan naivak, mint régen voltunk. Mondjuk próbálok sokszor jóhiszeműen (de nem hülyén) állni az élethez, emberekhez, ami vagy bejön, vagy nem.

-Hasonlóak vagyunk, mert mindkettőnk életében a legnagyobb dolog amit szerettünk volna elérni az a család, amiből aztán normális felnőtt emberekké nevelt gyerekek kerülnek ki a világba (mondjuk ez a dolog még tart, de a jó irányba).

Nem bocs, hogy férfi fejjel írtam.

46/F, 40/N, 16 éve együtt, 14, 13, 9 évesekkel