Hogy lehet valaki viszonzatlan szerelemtől is boldog?

Még nem jutott el a csöpp agyáig, hogy semmi esélye.

Nem hajlandó szembenézni a realitással.

Majd felnő. Vagy nem.

Álomvilágban él

A szerelme inkább csak rajongásnak tűnik, és maga az érzés tetszik neki.

Úgy lehet, hogy még egy ilyen viszonzatlan dolog is hozhat némi boldogságot, ha belegondolsz. Van kire szeretettel tudsz gondolni, van miben reménykedned, van kivel elképzelned esténként azt amit nem kapsz meg és legfőképpen nem érzed magad végtelenül üresnek és ha gyakori kapcsolatban vagy az illető személlyel akkor valószínűleg jól elvagy vele és ha ő is elvan veled, csak épp a szerelmed nem viszonozza az is egyfajta boldogságnak tudható be. Lehet a barátnőd is így van vele vagy csak szimplán egy képzelt valóságában éli az életét.

Ameddig láttam őt és beszéltem vele minden nap én is boldog voltam. Aztán amikor már nem tudtam majd belehaltam. Évekig szenvedtem.

Talán éppen mert felnőttebb vagy önzetlenebb, mint az itteni hisztigépek, akik Dunának akarnak menni és mindent sz...rnak látnak a viszonzatlan "szerelmük" miatt.