Ugye nem én reagálom túl?

5 hónapja vagyunk együtt a pàrommal, de félek màr nem akarom ezt az egészet! Àllandòan szexelni akar napi többször és csak egy kis ideje zavar, mert ràjöttem semmi màst nem tudunk együtt csinàlni. Ez tök jòl hangzik, de nekem fontosabb hogy biztonsàgban érezzem magam valaki mellett. Valaki aki a lelkitàrsam. Nekem kellenek a közös programok, hogy meglepjen néha apróságokkal . Az kell amire minden nő vàgyik. Brutàlisan jò vele, de azt hiszem ő màniàkus. Ez a lét eleme. Egy ideje depressziòs vagyok. Több problémàm van és amikor nekem szükségem lenne rà, hogy meg vigasztaljon, hogy àtöleljen akkor megjegyzi, hogy tudja most nem alkalmas de úgy letépné a ruháim. Meghogy nem tudja mi hiányzik neki jobban a szex, hogy nàla aludjak vagy csak hogy végre làsson. Azt mondta az 1. hiányzik a legjobban aztán kijavította a 3.-ra. Mind ezeket vicces hangvétellel mondja, de amikor azt mondta, hogy legszívesebben szétb*sznàlak teljesen kiakadtam. Azt mondja, hogy szeret stb stb, de ilyen megnyilvànulàsok utàn én azt gondolom, hogy a szexet szereti. Plàne, hogy ő nem gondolta volna, hogy valakivel ennyire boldog tudna lenni főleg nem szexuàlis téren. Az, hogy én ki vagyok az sosem érdekelte. Mindig csak nàla vagyunk és szex vagy filmnézés ami szex lesz. Utoljára amikor megkértem, hogy kisérjen ki akkor is megpròbàlta az ajtòban le ràncigàlni a nadràgom. Én 23L, ő 26F