Szerintetek sincs okom féltékenynek lenni?

A barátomnak van egy nő ismerőse aki miatt féltékenykedni kezdtem , pedig úgy érezném hogy nincs rá okom ,csak mégis kicsit aggódni kezdtem miatta.

Van hogy gyakrabban , van hogy ritkábban találkozik ezzel az ismerőssel, volt már hogy kettesben is. Emiatt volt nekem aggasztó.

Ugyanakkor mondtam neki hogy féltékeny lettem (emiatt picit sértő dolgokat is mondtam neki) de mondta hogy nincs rá okom.

A nőt ismeri már majdnem 10 éve , párja is van a nőnek. Azt mondja sosem volt köztük semmi, se randi se semmi.

Én úgy látom hogy kicsit olyan baráti a viszonyuk, ugyanakkor munkatársak is , már volt közös munkájuk és egyébként is az egyetem óta ismerik egymást , onnan jön a közös munka.

A nő ismerős tud rólam, vagyis kettőnkről. Még személyesen nem találkoztam vele , de a barátom nem zárkózik el azelől hogy találkozzunk (mármint én és ez a nő).

Azt is tudom hogy mikor egy munkaügyben találkozott vele , akkor is mondta a nőnek hogy utána velem találkozik és direkt úgy lett megbeszélve az időpont is hogy nekem is jó legyen.

Kicsit aggódni kezdtem , mert mégis de amúgy úgy tűnik nekem hogy nem volt, nincs okom a féltékenységre.

Ti mit gondoltok?

Úgy gondolom hogy bízok a barátomban, mert ez alap egy kapcsolatban szerintem.

Meg a józan eszem azt súgja hogy nincs aggódni okom csak jobb félni , mint megijedni.Talán természetes is egy szinten a féltékenység.

Mondjuk ha lenne bármi "gond" , gondolom nem mondta volna el hogy találkoznak , az ismerősnek se beszélt volna kettőnkről.

Jól látom szerintetek?