Miért a rossz kislányok kellenek nektek?

#5 A kis sértõdött:)) Megértem, amit írsz, de elég elfogult. Attól, hogy a “jó kislányok” ítélkezõek, ez azt jelentené, hogy rossz emberek? Vagy mi? Én elhiszem, hogy nem az eseted, de furcsállom, hogy valami borzalomként írod le az ítélkezést. Ha a “rossz kislánynak” alkoholista, erõszakos, munkanélküli, lesüllyedt pasija van, mert nem ítélkezik SOSEM, akkor nem hinném, hogy példaképként szolgálna számomra. És ez azért is szokott így lenne, mert a rossz kislány önmaga felett sem ítélkezik, a saját jellemével is keveset foglalkozik. Ezért miért kellene elvárásai legyenek másik írányába? Ebben semmi meglepõ nincs, hogy a rossz kislány nem ítélkezik, miközben saját magát sem ítéli, nincs önkritikája.

Mi abban a szemetszúró, hogy a jó kislány, aki önmagával törõdik, saját magával elvárásai vannak, akkor másokkal szemben is elvár? Szerintem csak azokkal az emberekkel van gond, akiknek úgy vannak elvárásaik, hogy közben sajátmaguktól nem várnak semmit. Ezért maxi-gáz lenne, ha a “rossz lányoknak” lennének elvárásaik.

Az, hogy megsértõdsz, az csak gyerekes. Semmi meglepõ nincs az ítélkezésben, normális szülõk is ezt teszik, akik nevelni akarnak, tanárok is ítélnek, amikor tanitani akarnak, s nem csak simogatni a gyerek buksiját. Vagy minden munkájában elõrehaladott embernek megvan az a képessége, hogy problémákat tud meghatározni és megoldani õket, amihez jó ítélõképesség szükségeltetik. Róluk mi a véleményed?

#13 Látom gondolatolvasó vagy. Másra is lehetett következtetni ebbõl szerintem. Számomra gyerekes téma, hogy ki-kit néz le, te is lenézed a “szende szūzeket”.

Én nem nézek le senkit, de az biztos, hogy sok ember problémája nem foglalkoztat (ez még nem lenézés). #5-ös válaszából azt vettem ki, hogy lenézésnek látja azt, ha visszautasítják a közeledését. Szerintem ez nem lenézés, de ha amúgysem jönnének ki jól egymással ezzel a világnézettel, akkor kár is foglalkozniuk egymással.

Sziasztok!

Az 5-ös válaszoló vagyok.

A 13-as válaszoló nagyszerűen kifejtette pár mondatban azt, amit én egy kisregényben leírtam. Nagyszerű összefoglalás, szóval akinek nincs kedve végigolvasni a regényemet, az olvassa el az ő válaszát, abban minden benne van.

-----------------

A 76%-os-os kommentjéhez néhány reagálás:

- Nem tartom magam sértődöttnek. Valóban megsértettek [nem is akárhogyan, de nem akarom akarom magam sajnáltatni, szóval erről ennyit], viszont ez már a múlt, előre nézek. Nincs bennem sem a jó sem a rossz kislányok iránt indulat, pusztán a tény, amit látok.

- Egyáltalán nem zavar, ha visszautasítják a közeledésem. Egyrészt tanulok a hibáimból, másrészt pedig folyamatosan ismerkedem a nőkkel, ezért tudom azt, hogy úgyis fog jönni olyan nő, akivel megértem magam. Eddig mindig így volt, és ezután is így lesz. Ahogyan viszont utaltam rá, a jó kislányok [nem mind, de egy jelentős része igen], erkölcstelennek tartja, ha nyilvános helyen próbálják felszedni, illetve alapból nincs is hozzászokva a helyzethez, ezért a reakciója is durvább lesz - főleg azokkal, akik nem értenek a nőkhöz, ezért hibáznak.

Már elnézést, de amikor még nagyon amatőr voltam az ismerkedésben eléggé kiábrándító volt számomra, hogy a hagyományos magyarázattal ellentétben a szende szüzek zavartak el [ezt most nem rovom fel, hanem tényként mondom]. Azok, akikből az ember azt nézné ki, hogy empatikusak, és kedvesek. És pont azok beszélgettek el velem normálisan, akit általában lehordanak mindenféle ribinek. Akkor is feltűnt, hogy valami nincs rendben a világgal, mert a valóság másképp működik, ahogyan azt addig tanultam - legalábbis számomra.

Azt azért hozzátenném még, hogy ezek régi emlékek... azóta sokat fejlődtem, ma már tudok bánni a jó kislányokkal is, például most éppen van egy, aki nagyon érdeklődik irántam.

Ettől függetlenül valós jelenség [szerintem], hogy a kezdő ismerkedők, általában azokkal fogják megégetni magukat, akiktől ezt a legkevésbé várnák, éppen ezért óvatosságra intek mindenkit, hogy ne higgyjen a szemének. Aki aktívan benne van az ismerkedés világában, azok meglepődhetnek.

Ne ítéljetek látszat szerint! - ezt tanácsolom. Aztán van, aki megfogadja, van, aki nem.

Még mindig az 5-ös vagyok.

A 76%-os további kérdéseire válaszolva:

Arról külön vitát lehetne nyitni, hogy az ítélkezés mennyire tartozhat hozzá egy jó ember tulajdonságaihoz. Az egyik előadáson azt hallottam, hogy "megítélni lehet a másikat, de elítélni nem". Szerintem ebbe ne menjünk bele, mert nagyon eltérnénk a topik témájától. Azt mindenesetre elmondom, hogy ha már ítélkeznek, akkor azt tegyék normálisan. Nem miattam, mert én nem adok idegen emberek negatív véleményére. De egyrészt az ítélkezéssel meg lehet bántani másokat, ami főleg akkor probléma, ha az illető igyekezne hátat fordítani az addigi romlott életének. Másrészt, én nem tudom elviselni azt, amikor rosszindulattal a sárga földig lehordják a másik ember, főleg úgy, hogy nem ismerik a valódi indítékait. Számomra ez taszító, undorító viselkedés.

Rossz kislány és rossz kislány közt is van különbség. Nem mindegyik egyformán rossz. Van, amelyik pontosan tudja, hogy amit tesz, az nem jó, viszont bizonyos okból kifolyólag teszik a rosszat, de nem azonosul vele. Végső soron viszont ha valakinek tényleg nincs önkritikája, az nem változtat a végeredményen: szívesebben vagyok az ő társaságában, ha nem rosszindulatú.

Elmondom neked, hogy mi a bajom az elvárásokkal: az, hogy ez gyakran egyoldalú. A hagyományos felállás ugyanis úgy néz ki, hogy a férfi küzd a nőért. Egy kicsit kell gondolkodni, hogy ez miért probléma a jó kislányoknál: ő magát rendkívül értékesnek tartja, ebből fakadóan pedig hajlamos lesz főnyereményként viselkedni, és a végén már ott tartunk, hogy szinte meg kell aláznunk magunkat, hogy minket válasszon. De ott a másik felállás is, amikor a nők küzdenek a férfiakért. Nekem nincs bajom az ilyen játszmákkal, viszont a komoly párkapcsolat, vagy házasság szempontjából az ideális az lenne, ha a felek egymásért küzdenének, és senki sem helyezné magát a másik felé. Azonban a jó kislányok részéről nem ezt látom.

Nem tudom, hogy téged hogyan neveltek, de én sosem voltam vevő arra, ha ítélkeznek felettem. A helyes megoldás: külön kell választani a személyt, attól, amit elkövetett. Azonban az ítélkező ember azonosítja a végeredményt az elkövetővel, amely viszont nem biztos, hogy minden esetben bekövetkezett.

5-ös vagyok, még egy rövid kommentet írnék, hogy senki ne értse félre:

Nem a jó kislányok ellen vagyok. Köztük is vannak barátságosak, édesek, aranyosak... viszont nekem nincsenek velük olyan sok jó tapasztalataim.

#15 #16 Így teljesen megértem ezt a nézetet, és ebben egyetértek. Van különbség megítélés és elítélés között. Én nem sorolom magamat egy kategóriába sem, viszont ahogyan leírtam, senkit sem nézek le, mindenkivel szépen beszélek. Ha valaki kéretlenül közeledik hozzám, (és nem barátkozásról beszélek, mert arra többnyire nyított vagyok, hanem flört s társai) akkor inkább figyelmen kívül hagyom, illetve megmagyarázom a ridegségem okát, de senkit sem bántok meg, fõleg nem ok nélkül. Én azt tapasztalom, hogy sokan szídják azokat a nõket, akik visszautasítják õket, ami számomra érthetetlen, mert nem kell mindenkivel kikezdenie. Tehát ha egy férfinak csak azért vagyok bunkó, mert nem engedtem a nyomulásának, az számomra is érthetetlen. Azt tapasztalom, hogy nem kell lekezelõen viselkednem ahhoz, hogy a puszta visszautasításból azt vegye le, hogy “ítélkezem fölötte”. Pedig ilyent nem szoktam.

Abban is igazad van, hogy nem kell elsõ látásra ítélni, egy “jó kislány” is lehet rossz, és fordítva is. Elõször félreértettem, mert általánosításnak láttam. Nekem vegyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, ezért nem tudok általánosítani.

"Senki nem lesz attól több, hogy nem iszik, vagy nem cigizik"

De igen.

13:45-ös:

Sok férfival van egy probléma: túlságosan egositák. És ismét egy botrányos dolgot fogok mondani: itt most elsődlegesen nem az Audi-val furikázó gazdag, izmos fickókra gondolok. Hanem azokra, akik rendkívül sikertelenek az ismerkedésben, és lány nélkül vannak.

Az ő gondolkodásuk ugyanis így néz ki:

"Nahát, hogy lehet, hogy visszautasított engem ez a lány? Pont engem, aki sokkal kedvesebb, rendesebb vagyok, mint az a bunkó pasi, aki megcsalja a nőket. Bizony, ha engem választott volna, én sokkal jobban megbecsülném. Hogy lehet az, hogy nem kellek neki? Micsoda dolog ez? Felháborító, ez egy bunkó nő.+

Túl azon, hogy ez a gondolkodás rendkívül alacsony tekintélyű emberre utal, ugyanazokat a mozzanatokat felfedezheted benne, amiket fentebb írtam, azokról a lányokról, akik főnyereményként tekintenek magukra, nem pedig egyenlő félként kezelik az udvarlót. A gond az alázat hiánya, túlságosan egoisták, így nem fér bele az önképükbe az, hogy visszautasítsák őket. Szóval ezért van az, hogy már önmagában a visszautasítást is bunkóságnak veszik akkor, amikor az egyébként teljesen normális keretek közt történik meg, és semmi sértő nincs benne.

Sajnos tele van a világ ilyen emberekkel, ám senkinek sem kötelező így maradnia. Változtatni lehet, csak kérdés, hogy akarnak-e és vállalják-e az utat, ami ezzel jár.

(5-ös voltam)