Borderline lánnyal mit tegyek?

Nekem a Borderline-ról Michael Gray jó kis talpalávalója jut eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=NZuhiwyyunw

pszichiáter állította fel a diagnózist?

10 éve élek boldog párkapcsolatban, mint borderline és mellette még vannak egyéb betegségeim is. nem mondom, hogy nincsenek nehézségek, de melyik kapcsolatban nincsenek? egy vak vagy béna embernek is azt javasolnátok, hogy dobják el, mert a betegsége miatt sok nehézséggel kell szembenéznie?

a borderline-t sem kéri senki magának, a betegek nem tehetnek arról, hogy elviselhetetlen szörnyűségek történtek velük, és emiatt sokkal több időre van szükségük ahhoz, hogy bízni tudjanak és elhiggyék ők is szerethetőek.

Ki kéri azt magának, hogy verjék, erőszakolják és rettegje végig az egész gyermekkorát? Hogy sírja végig fiatalkorának minden estéjét, miközben azt sem tudja, pontosan mi történik vele? aztán hazudnia kell, honnét szerete a sebeit, hazudnia kell arról, hogy milyen a családja, hazudnia kell, mert úgysem hisz neki senki, hiszen csak egy gyerek, és a szülei bántani fogják, ha nem teszi.

ez nem tinihiszti, ez nem egy divat! ez egy mentális betegség, ami megértést, törődés és megfelelő terápiát igényel, nem elutasítást és szemrehányást! a borderline diagnózissal nem szoktak dobálózni, 18 éves kor alatt nem is lehet hivatalosan diagnosztizálni.

ráadásul széles spektrumon mozog a betegség, néhány esetben a beteg pszichotikus tüneteket is produkálhat, súlyos disszociációkat élhet át. még másoknál társbetegségek fordulnak elő, szenvedélybetegség, evészavar, antiszociális magatartás.

az emberek az előítéleteik helyett néha kissé utánaolvashatnának a dolgoknak. a borderline-nak az érvénytelenítő környezet, traumatizáló közeg, az anyával való ambivalens (vagy súlyosabb esetben dezorganizált) kötődés áll a hátterében. ezeket a rossz tapasztalatokat kell enyhíteni, felülírni a terápia során, ebben segítenek a stabil kapcsolatok, ami által életében először meg tudja azt tapasztalni, hogy vannak jó emberek és önmaga szerethető lény, nem egy box-zsák.

Kedves kérdező, tudod miért viselkednek a borderlineok kaotikusan? a borderline olyan, mint egy autoimmun betegség. minden ellen védekezni akar, mert mindenben meglátja a fenyegetést. az ilyen emberek szülei, környezete kiszámíthatatlan volt, sosem tudhatták, mikor miért kapják a verést, szidást, kínzást, büntetést, érzelmi terrort vagy szexuális erőszakot. A külvilág számára akár kis semmiségekről olyan dolgok juthatnak eszébe, ami az életét tönkretette. pl. ha én olyan helyre megyek, ahol 3-nál több ember van, azonnal sírok, kiabálok, vagy disszociatív leszek, ez mások számára érthetetlen, de nekem az jut eszembe róla, hogy molesztáltak, levetkőztettek és ezt videóra vették. több éven át, szinte minden nap.

és ez még a jobbik eset, hogy erre már képes vagyok visszaemlékezni, ezért próbálok rajta változtatni. sok borderlineos még visszaemlékezni sem mer és már akkor védekezni kezd, ha érzi, hogy közel jár egy olyan emlékhez, amit el akar zárni, amiről nem is tud, mégis fél tőle.

párkapcsolatban és a terápián az ilyen emlékeket kell előszedni, megtanulni, hogy már nincs veszély, megtanulni, hogyan kell kezelni az emlékeket. A feltörő félelmet, az ilyenkor újra és újra feltörő fájdalmat, ami néha olyan intenzív, mintha a szörnyűségek a jelen pillanatban történnének.

Légy megértő a barátnőddel, kérdezd tőle, hogy mi a baj? Hallgasd meg, szeresd. Csak erre van szüksége és türelemre, időre, hogy megbízzon. Kitartásra, hogy tudja nem fogod elhagyni, nem fogod megverni, nem fogod hátbaszúrni, kiszolgáltatni, kinevetni, megalázni... ahogy ezt a hozzá legközelebb állók tették, akik visszaéltek a bizalmával, szeretetével, kiszolgáltatottságával, gyereklétével. Nem akarok nyálas lenni, de erre a betegségre egyetlen válasz van: a szeretet. És nehéz helyzetben vagyunk, mert ebben a világban, nagyon kevés ember képes arra, hogy szeretettel forduljon egy olyan dolog felé, amit nem ért.

#7, a válás szerinted nem szörnyűség?

A borderline természetesen nagy spektrumon mozog. Nem kell a személyes példámra támaszkodni, és írtam is, hogy nem a borderline az egyetlen diagnózisom.

A betegség megjelenhet úgy is, hogy az egyén nem bántalmazza önmagát, megjelenhet úgy is, hogy sosem volt öngyilkossági kísérlete, de megjelenhet úgy is, hogy a beteg személy pillanatról pillanatra váltogatja a hangulatát, napi szinten bántalmazza önmagát, súlyos önkárosító tevékenységeket végez, sőt egyeseknél előfordul, hogy időszakosan disszociatívak, téveszmések vagy hallucinálnak.

Ezzel azt akarom mondani, hogy a traumák súlyosságától és az "érvénytelenítő környezet" (Marsha M. Linehan nevezi ezt így) egyénre gyakorolt hatásától is függ, hogy a betegség mennyire súlyos! Hatalmas szakadékok vannak borderline és borderline között, mind kialakulásban, mind tünetekben.

Az viszont megingathatatlan tény, hogy a borderline kialakulásához egy traumatizáló közegre van szükség. Épp ezért, nem értek veled egyet. A borderline szörnyűségek miatt alakul ki, de persze az már szubjektív ki mit nevez szörnyűségnek. Szerintem egy borderline-t kialakító közegben felnőni az maga a szörnyűség.