Ti hogy vészeltétek át?

adj időt magadnak. el fog múlni, egyre szürkébb leszel, egyre kevesebbet gondolsz majd rá.

Tipp: segíthet ha elköltözöl. Persze csak ha van rá lehetőséged. A környezetváltozás jót tehet.

én egy 3hónapos kapcsolatot is 5 hónapig sirattam, de mindig egyre jobban lettem

foglald el magad, ne hagyd, hogy az agyad mindig ezen járjon

hát ha folyamatosan ezt szajkózod magadnak, h de gáz, egyedül vagyok, meg nincs velem, stb...akkor nehéz is lesz.

tudom, mert én is ostoroztam magam kb fél évig, ugyanígy.

értelme nem volt, jobban nem éreztem magam tőle...elengedtem, mert rájöttem hiába sírok, meg okolom magam stb, úgysem változtat semmin.

első voltam.

Nem mindenkinél segít az idő! Max. enyhít, de a hiány ott marad. És szintén az is igaz, h valakinek szó szerint megszakadhat a szíve a szakítás miatt.

Mi 3 éve szakítottunk az exemmel. Igaz, csak 4 hónapos kapcsolat volt, de engem rettenetesen megviselt, olyannyira, h a szakítástól és a hiányától szívritmus-zavarom lett. Kb. ilyen érzet lehet ha meghal a másik feled, csak a tudat picit jobb, h mégis életben van, csak valaki más oldalán. Én még mindig szenvedek ha rágondolok :)

Négy évig voltunk együtt, szerintem a titok nyitja az, hogy nem próbálod "átvészelni". Eddig veled volt, stabil pont volt, és most gyakorlatilag egyik napról a másikra ez eltűnt. Mintha a négy lábú széked ezentúl csak három lábon állna. Miért is kéne ezt csettintésre letudni?

Én vállat vontam, hogy rendben. Akkor én most "megsiratom" a dolgot. Nem próbálok úgy tenni, mintha jól lennék és minden oké lenne. Nem vagyok jól és nem minden oké. És ha nem menekülsz el ez elől a fájdalom elől, hajlandó vagy legalább egyszer igazán átengedni magad neki, akkor az agyad fogja magát és feldolgozza. Általában akkor nem tudsz túllendülni valamin, ha nem vagy képes szembesülni vele. És nem lesz jó, nem lesz kellemes, katarzis érzésed sem lesz tőle. De feldolgozod, átéled és elfogadod. És amikor ezen túl vagy, hirtelen már képes leszel magadtól is meglátni azokat a dolgokat, amik újra boldoggá tesznek. Addig ezeket felejtsd el, teljesen felesleges, és úgyis csak rá fogsz gondolni.

Én ezzel a hozzáállással körülbelül egy hónapig temettem magamban a dolgot, további egy hónapig szoktam azt, hogy vége, de már nem fájt úgy igazán, de aztán egyszer csak realizáltam, hogy ez már csak egy emlék, az életem pedig újra magától halad szépen, egyenesen. És újra jól érzem magam.

Én ezt tudom javasolni. Kitartást!