Lányok! Titeket utasítottak már el fiúk! Férfiak? Ha igen, mit éreztetek? Hogy vészeltétek át?

Igen. Kicsit csalódott voltam, de hamar túlléptem rajta.

Persze. Ha csak egyszerű ismerkedésről volt szó, akkor gyorsan lapoztam és kerestem olyat, aki érdeklődött irántam. Ha komolyabb érzelem is volt a dologban, akkor nyilván nehezen ment a lapozás, de anyukám már kamaszkoromban megtanított rá, hogy ne fussak olyan szekér után, ami nem vesz fel. És mivel nem szeretek szenvedni, ezért igyekszem gyorsan feldolgozni minden kellemetlen szituációt és továbblépni.

elég sokszor, sőt általában így lett az, hogy olyanokkal jöttem inkább össze, akiknek tetszem, de ők nekem nem. meglehet szokni...

Én majdnem egy évig szenvedtem. Megismerkedtem egy fiúval,akinek tetszettem, hisz miért is szólított volna amúgy le (egy jótékonysági rendezvényen léptem fel, és az előadásom után odajött a barátaival, beszélgettünk, poénkodtunk). Aztán rögtön másnap talizni is szeretett volna, de nekem aznapra volt már programom, szóval csak 1 hét múlva jött össze. A randi jól sikerült, azt írta, hogy jól erezte magát velem, én meg teljesen odavoltam érte... Teltek a napok, feltűnt, hogy nem nagyon ír. Először azt hittem, hogy csak valami taktika ez nála. Aztan végülis írt, akkor is bókolt és megint azt éreztem, hogy tetszem neki.. De ezután se változott a dolog, heti 1x beszéltünk csak. Én hülye, akármikor rámírt (azért párszor írtam én is, de alapvetően nem akartam nyomulni), teljesen bedőltem a bókjainak és az aranyos sorainak. Teljesen el voltam szállva a földtől. Az is bezavart a képbe, hogy többször megint felhozta az újabb tali gondolatát, amit én támogattam is, de sajnos sose sikerült konkretizálni (egyszer éjjel hívott fel egy buliból, hogy mikor talalkozunk megint, de akkor én épp nem is az országban voltam és mondtam h 2 hét múlva megyek haza és akkor majd írok, hogy mikor lesz jó. Aztán még kb 3-4x hívott el, mindegyik alkalommal futni (mindketten ezt sportoljunk), ebből az első pár alkalmat vissza kellett utasítanom más tényezők miatt, de aztán végül elmentem vele. A futásnál, ugye ez volt a második tali, szintén lángra lobbantak az érzéseim, a futás előtt/után beszélgettünk picit, de úgy éreztem, valami láthatatlan erő vonz minket egymáshoz. Aztan eltelt erre rá egy fél év, szintén lecsökkentek a beszélgetések száma, olyan 2 hetente beszélgettünk. Elején nagyon rosszul érintett, de pár hónap elteltével kezdtem elfogadni a helyzetet... Egészen addig, ameddig megint elő nem került.. Ráadásul kicsit komolyabban kezdtünk dumálni és valahogy oda lyukadtunk ki, hogy igazából én mindig is tetszettem neki, de őt kicsit zavarta a korkülönbség (én akkor 16/17 voltam, ő 22), illetve ezert nem tudott rám komolyan tekinteni, kihasználni pedig nem akart, mert szép, okos lánynak tartott. Aztán végülis szóba jött, hogy lehetne köztünk valami, persze én naiv létemre párkapcsolatra gondoltam, és megint teljesen visszaestem a régi érzéseimbe. Ő azt mondta h velem bármire nyitott és majd találkozzunk. De megint eltűnt 3-4 napra, amikor en vegul ráírtam tök normálisan h miújág vele? Kiderült h padlón van egy lány miatt, akit kedvelt es pont nekem panaszkodta el a szerelmi bánatát h pontosan mi történt. Ekkor jottem ra h vagy csak szexet szeretett volna, vagy csak a tartalék listájára tett fel a nőket illetően. Ekkor bevallottam neki mindent oszinten, hogy mar lassan egy eve reménykedem h tobb is lesz koztunk, es megkértem, hogy ezentúl ne beszeljunk tobbet, mert akárhányszor rámir, reményt kelt bennem es feltépi a régi sebeket.azota nem beszeltunk. Első par nap gyilkos volt, de viszonylag hamar tultettem magam rajta. Igazabol ebben az egészben az volt a legnehezebb, hogy mar egyszer tultettem magam, es kb fel ev utan megint előkerül a semmibol h aztan meg egy nagyot rúgjon belém és akkor vége. Nem kellett volna megint előkerülne fel ev utan. Persze biztos nem tudatosan tette, de szerintem abban a 3 napban voltak életem legboldogabb napjai, amikor abban a tudatban voltam h nyitott felém... Es azert ilyen magasságból olyan mélységbe zuhanni sokkal rosszabb, mint egy átlagos hangulatból mélységbe. Ez volt benne a legnehezebb.

Igen. És mind a mai napig nem értem mi lehetett a gond.

Ahogy elutasított az fájt, azt gondoltam kölcsönösen kedveljük egymást, szó nélkül hagyott ott, nyilván évekig magamat okoltam, hogy esélyt adtam.