Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha megtalálnátok álmaitok párját, hajlandóak lenétek távkapcsolatra?
Igazából rólam és egy csajról van szó. Én dolgozok, aztán kondizni szoktam, és van kb 2 óra szabadidőm még ezen felül, aztán a maradék időben alszok. Hétvégéim szabadok, ilyenkor tudunk találkozni. Ha lemondanék a kondiról, akkor sokkal több időnk lehetne egymásra(nem iskolaidőben), de elveszne mindaz amiért eddig dolgoztam, és tudom magamrol, hogy elhíznék. A lány egyetemre jár koleszba. Szóval ilyenkor suliidőben kizárólag hétvégén van lehetőségünk találkozni. Számomra a lány tökéletes, imádok vele lenni, csak kevés erre a lehetőség. Az a baj, hogy van egy megoldás, de abból más téren jönnék ki rosszul. Átköltöznék a közelébe, vagy esetleg az ő családjukhoz, viszont ebben az esetben munkahelyet kellene váltanom, és szinte biztos, hogy kevesebbet keresnék. A jelenlegi munkahelyemen nagyon szerencsés voltam, és minimális végzettaéggel egy jól kereső pozícióba jutottam. Tiszta 22-es csapdája az egész. Vagy maradunk a jelenéegi helyzetben, de nagyon keveset találkozunk bérmennyire is szeretném a közelségét, vagy elköszönünk egymástóo, amit nagyon nem szeretnék, vagy pedig a költözés, de jóval kisebb fizetés. Nem tudom mit tegyek. Ti ebben a helyzetben mit tennétek?
21F-18L
Az a baj, hogy hiába ez a sok nehézség, ilyen lányt másikat szerintem sose találok. Az a fajta, akit majd feleségemként akarok tudni, és ezt mondom 21 évesen. (Aztán lehet, hogy egyszer elveszítem, és ez a túlzott ragaszkodás hatalmas fájfalom lesz, de egyenlőre ez nem érdekel, őt akarom, senki mást) Távkapcsolat vagy sem, idővel csak meg tudjuk oldani, legkorábban, amikor elvégzi az egyetemet. Nem hiszem el, hogy végre sikerült egy ilyen lánnyal összejönnöm, és ilyen nehézségeknek kell fennállni....Tudjátok férfiként szerintem nehezebb a helyzete az embernek mint nőként pártalálásban. Ha őt elszalajtom, egy jódarabig megint nem lesz senkim, és ha egyszer találok valakit az se lesz ennyire jó...
Egyébként kicsit több mint egy éve vagyunk együtt, és a szerelem nem múlt el. Ez van, én ilyen vagyok.
az első és jelenlegi barátommal mi is távkapcsolatként kezdtük.ha pesten találkoztunk, akkor 2-2 óra volt mindkettőnknek az út csak oda, aztán ugyanennyi vissza.
2 évig volt ez. aztán ugyanabba a városba kerültünk.
nyilván jobb lett volna, ha az elején is többet találkoztunk volna, de abszolút nincs semmi megbánás bennem, hogy belementem a távkapcsolatba. azóta is boldogan együtt vagyunk. ez az eset is olyan mint a tied, hogy megtaláltuk álmaink párját.
viszont mindig szem előtt tartottam, hogy nekem mi a jó a céljaim elérésében, karriert, tanulást tekintve.
nyilván nekünk megfelelt a távkapcsolat, van aki nem bírja. ezt neked kell tudnod. de ez a távkapcsolatok nem működnek axióma egy f aszság. aki akarja, annak működik.
Szerintem ha távkapcsolatban kipróbáljátok és 1-2 hónapot kibírtok úgy, akkor utána ráérsz otthagyni a melót vagy visszavenni a kondiból (amúgy ezt nem tudod máskor? Reggel korábban vagy késő este?). Szerintem most meredek lenni csak azért felrúgni mindent, mert tetszik neked. Ki tudja, lehet, hogy 2 hét múlva szakítanátok.
Egyébként pedig szerintem nem kell állandóan együtt lógni. Főleg az elején, hagyni kell időt, hogy össze csiszolódjatok. Első két hónapban heti 2-3 találkozás + mellette sms, telefon, skype miért kevés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!