Távkapcsolatra tudsz pozitív példát?

Két kollégám, ma már házasok, kapcsolatuk elején távkapcsolatban éltek, úgy, hogy egyikük külföldön, munka miatt. Nekik bejött.

Egy másik ismerősömnek külföldi barátja van, és évek óta távkapcsolatban élnek, egyelőre összeköltözés vagy komolyabb nem került szóba, de nekik ez jó így, sokat beszélgetnek neten, évente párszor találkoznak a világ valamely pontján.

Ha megakarsz nézni egy filmet elolvashatsz akár száz véleményt is (jót, rosszat egyaránt), de csak akkor fogod megtudni, hogy NEKED tetszik-e, ha megnézed. A távkapcsolat is ilyen.

És nyugodtan lepontozhatsz, de nem írok le sem pozitív, sem negatív történetet (habár tudok mindkettőre példát), mert 1. már döntöttél, 2. nem ezek a történetek fogják meghatározni a TE párkapcsolatod végkimenetelét.

Nem kioktatásnak szántam, csupán leírtam a véleményem.

De akkor leírom a "mesét" is.

Ismerőseim egy buliban ismerkedtek meg. Kiderült, hogy különböző városban élnek több 100 km-re egymástól (pontosan nem tudom mennyi volt, de nem kevés). Pont emiatt nem is vették komolyan a dolgot. De tartották a kapcsolatot, egyre jobban megkedvelték egymást és elkezdtek ingázni (pár évig ment ez). Végül sikerült összeköltözniük és már majdnem 10 éve együtt vannak.

Mi is távkapcsolatban élünk a párommal, a táv 200 km, márciusban leszünk 3 évesek. Hetente egy nap tali a két város között félúton, amikor mind a kettőnknek jó, akkor egymásnál.

Szeretjük nagyon egymást, együtt akarunk élni, és tervezzük az összeköltözést is.

Ő 31F, én 25N

Minden csak rajtatok múlik máson nem. Ha szeretitek egymást, kitartotok egymás mellett, akkor minden lehetséges. De egy idő után legyen lehetséges az összeköltözés.

Mi 3000 km-re éltünk egymástól és igaz nem volt kimondva, hogy együtt vagyunk, de mind a ketten úgy viselkedtünk, napi szinten skypeoltunk. Ez ment kb 1 évig.

Aztán 1 év után odaköltöztem, ahol ő lakik és igaz még csak fél éve vagyunk hivatalosan együtt, de ennél boldogabb még sose voltam:) februárba valószínűleg össze is fogunk költözni

Amikor interneten megismerkedtünk, ő 1500 km-re élt tőlem, Nyugat-Európában. Én akkor kezdtem el az egyetemet. Beszélgettünk, sokat, két hónapon keresztül minden nap, majd egy szép őszi napon kirepültem hozzá "első randira", rögtön 3 napra. Életem egyik legszebb hétvégéje volt.

Ez két és fél éve történt. Azóta? Hát, lehúztunk 2 évet így, távkapcsolatban, neki kint sportkarrier, nekem itthon egyetem. Nagyjából három hetente tudtunk találkozni, általában én mentem hozzá. Nagyon figyeltük mindig a repjegyeket, szerencsére a fapados gépekre lehetett jó áron kifogni. Sokszor keltem hajnali fél 3kor a reggeli járatra. :) Nem mondom, hogy könnyű volt, mert nem, voltak nagyon nehéz időszakok, voltak mélypontok, de nagyon szerettük egymást, és ez erőt adott.. Végül úgy alakult a sorsunk, hogy nyáron itthon összeköltöztünk. :)

Nekem is írhatsz, ha gondolod. :)