Ki az, aki ebben a pillanatban " szerelmes"? Reménytelenül, visszautasítva, eltaszítva, de mégis?

Én az vagyok és az összes érzés kavarog bennem. Messze lakik, de érzem, hogy kölcsönös a dolog. Sokszor levert és depressziós vagyok, mert nagyon szeretném már látni, de közben még a régi párkapcsolat vissza köszön. (részemről vége a réginek). De mikor vele beszélek akkor nagyon boldog vagyok. Eléggé gyilkos dolog ez a szerelem, de ezt nem lehet irányítani.

Kavartam nyaron egy sraccal par hetig, aztan hulye voltam egy pillanatra, rinyaltam egy kicsit es puff, veget is ert. En szeretem, o egy szo nelkul felszivodott. Mar reges reg le kellett volna tudnom ot zarni, de meg most is folyamatosan csak o jar a fejemben es nagyon hianyzik. Annyira szeretnem, ha ujra talalkoznank es megbeszelnenk, pluszban, ha latna, mennyit valtoztam...de ez sosem fog megtortenni. :/

.. Eltaszitva a jo szi, mert abban szinte benne van hogy valamedig kozel engedett magahoz... Mikor elhinned hogy egyszer az eletven neked is lehet szerencsed es bumm... Radcsukja a pokol kapujat. Megint

Én is az vagyok reménytelenül.

Én is az vagyok, reménytelenül. Az egésznek már semmi értelme, másik országban van, elment, örökre. Ezt tudom is és ez ellen már nincs mit tenni. De azért még sokszor eszembe jut és majdnem minden éjjel vele álmodok, amit imádok, legalább még akkor velem van. Attól félek, mi lesz akkor, ha már nem lesznek ezek az álmok sem.