Ha egy lány már régóta szeret, érdemes-e tenni egy próbát, még akkor is, ha nem viszonzom az érzéseit?

"...hiszen KEDVELEM őt."

ember, érted mi a különbség, és mit teszünk itt szóvá mindannyian?

te csak kedveled, én is kedvelek csomó embert.

a szerelem az valami egészen más, amit te nyilvánvalóan nem érzel ez iránt a nő iránt.

öncsaló vagy, ha nem látod a különbséget a kettő között!

"de van egy előző kapcsolatából egy már iskolás kisfia és valahogy e-miatt is, én nem gondoltam úgy rá, mint lehetőségre"

magyarán: nőszámba sem vetted!

te nem szereted a fiát, szerintem inkább idegwsít a tudat, hogy ott van.

és szerintem egyáltalán nem vagy arra felkészülve, hogy a hétköznapokban neked emellett a gyerek mellett kvázi apaként kell funkcionálnod, mert ha életvitelszerűen együtt éltek, hiába van a gyereknek biológiai apja, te leszel az, aki naponta mellette leszel, és neked kell bizonyos apa-feladatokat megoldanod körülötte.

szóval szerintem duplán hagyd ezt a kis családot békén.

nemcsak a nőnek okozhatsz fájdalmat, amikor kiderül számára, hogy te egyáltalán nem azt érzed, amit ő, hanem ennek a gyereknek a kis életébe is belerondítasz.

meg kell szoknia téged, majd meg kell szoknia, hogy kilépsz tőlük.

te nem vagy szerelmes!

lehet, hogy kell egy lyuk, amit tömhetsz, kell egy kvázi cseléd, aki mossa a gatyáidat és főzzön rád, de mindenekelőtt az esik jól neked, hogy ez a szerencsétlen nő majd eleped érted.

nagyon felelőtlen és gerinctelen vagy, ha ezzel visszaélsz!

hagyjuk ezt a lassú víz partot mos dumát, jó?

te nem vagy szerelmes, innen induljunk, minden más csak felesleges duma és megideologizálása annak a téves lépésnek, amire készülsz!

"Végül is, az is lehet,hogy majd bele szeretsz idővel."

ez hülyeség!

a csaj már több mint 1 éve odavan érte, és majdnem 1 éve tudja a kérdező, hogy a nő szereti.

ha ez alatt a sok hónap alatt nem gyulladt meg bene a szikra, akkor már nem is fog.

a szerelem az nem olyan, hogy majd valamikor beleszeretek.

ne keverd össze a szeretettel!

a szerelem az mindig valami ösztönös, szenvedélyes és végletes nagy érzelem.

nem olyan, hogy hát próbáljuk meg, hátha jövő nyárig beléd tudok szeretni, meg nem az, hogy tudatosan erőlködnöm kell, hogy beléd szeressek

amire a kérdező készül, azt felén úgy hívják, hogy: a másik érzéseivel való visszaélés.

külön undorítóvá teszi, hogy pakol mögé egy olyan ravasz, de számomra teljesen átlátszó és nyilvánvalóan még nagyobb visszatetszést keltő ideológiát, hogy tulajdonképpen nem akarja, hogy a nő szenvedjen, és mintegy beáldozza magát a kérdező, hát, próbálják meg együtt.

tehát úgy állítja be, hogy ő a jófiú, aki nem hagyja tovább szenvedni a csajt.

holott csak a kihasználására készül, mert most épp nincs jobb, akit megdönthet.