Szerintetek ez a gondolat nyálas klisés baromság, vagy valami amire érdemes oda figyelni?

Könyvet írok és úgy gondoltam megpróbálok benne kapcsolat doki lenni:

Azt hiszem itt arra gondoltam az egyetlen, amivel leginkább törődnöm kellett volna a kapcsolatban az az én személyiségem volt nem a másiké. A kapcsolat célja nem arról szólt mit tudnék megragadni a másikban csak azt mit tudok megmutatni magamból. A történetünk e része nem is mindkettőnkről szólt csak rólam, hogy mit vagyok hajlandó megtenni, kockára tenni. Végre tudjak segíteni azon aki igazán segítségre szorul. Szerettem Juliet, de még jobban szeretem azt a srácot aki mellete vagyok. Azóta is mindig saját énemre figyeltem, azt néztem hogy cselekszek, mit gondolok, hogy érzek. A kapcsolatban hirtelen a saját énnemmel foglalkoztam az én létémmel az én gondolataimmal tetteimmel hogy mit kérek mit akarok, mire törekszekszem, mi a véleményem. Végre kifejeztem magam, végre úgy éreztem, hogy számítok mellete. Ha csak a másikkal törődsz ha teljesen megszálot vagy a másikkal szemben elveszel anélkül hogy észrevennéd. A legszeretőbb ember az énközpontú ember. Mert ha nem tudod szeretni magad mást se tudsz. Amíg nem tudsz önzetlen viszonyulni magadhoz addig nem tudsz máshoz se. Attól nem leszel gonosz, hogy mindig azt kérdezed mi a legjobb nekem. Akkor leszel az ha mindig rosszul válaszolsz rá. Néha az ember arra a vágyik, ami a legrosszabb neki, ha jól felelsz a kérdésre a kör bezárul az ellentmondás megszűnik. A válasz egyszerű, bár készségessen félreértik. Ha a kettő egy válasz az ami mindkettőnek jó. Nem vagytok különállók. Ő is azt akarja, amit te akarsz magadtól, hogy boldogok legyetek. Ez sokaknak csak egy nyálas baromságnak tűnik. De az emberek ott hibáznak, hogy ahelyett hogy magukat szeretnék inkább szeretnek mást. És ahelyett, hogy meglátnák önmagukat másban inkább a nagyobb jóért feladnak mindent magukból, amíg már csak üres porhüvelyük lesznek maguknak és teljesen elfelejtik mi is az a szeretett. Bár jót tesznek de közbe üresek. Ez volt velem is. Szeretet nélkül a jó cselekedett nem sokat ér. Önszeretet nélkül pedig a szeretet is csak üres fecsegés. Amint elkezdi mind a két fél, így működni a kapcsolatban boldogok lesznek, hiszen

mindkettőjük a legjobbat adja magából. Mégis nélküle nem lehetnék itt, nem tehetném senkivel amit akarok tenni csak más dolgokkal helyekkel és emberekkel kapcsolatban tudok még létezni is. Az vagy, ami a másikhoz képest vagy. Nincs szükségem rá, mégis nélküle semmi vagyok. Az ember először leljen magára azután szerelemre. Az ember először tartsa magát értékesnek azután a másikat. Julie olyat látott bennem, amit még senki más úgy éreztem magam mellette, mintha én lennék a világ legérdekesebb, és legkülönlegesebb embere. A kérdés csak az ő is így érzi magát melletem?