45 év felett ez normális, ha nem érzel őrült lángolást? Attól ez még szerelem lehet?

Szerintem most egy kicsit "befelé szeretsz". Régóta nem volt párod, elszoktál attól, hogy szeretnek, törődnek veled, de majd megnyílsz idővel. Nem mered még átadni magad az érzésnek. 35-40 felett már máshogy néz ki a szerelem, máshogy éli meg az ember, az a pillangók a gyomorban-érzés már nincs meg. A tiniszerelemtől gyökeresen eltér.

Amúgy drukkolok nektek:)

Anya 55 éves, 2 éve beleszeretett egy férfiba. Úgy igazán odáig volt érte, nem tudott meglenni nélküle.

Amit érzel, szerintem nem szerelem. Csak 45 vagy, biztos ismered a helyzeted. Ha jól nézel ki és jó az anyagi helyzeted, én a helyedbeb keresném még a szerelmet, 60 évesen majd megalkudhatsz egy rendes emberrel, akihez nem vonzódsz.

Nem voltál pasizós, hiányzik szerintem a párkapcsolati tapasztalatod. Sajnos attól senkit nem szeretünk meg, hogy rendes velünk. Csak kedveled.

A nagyobbik gond az, hogy nem vonzódsz hozzá. Szex nélkül szeretnéd leélni az életed?

Én váltanék a helyedben.

Most egy kicsit ironikusan érzem magam:

26 éves vagyok, 20 éves koromban jöttem össze a párommal, aki jelenleg is velem van...

SOHA nem éreztem lángolást, bár pillanatokra-napokra intenzívebben is megéltem.. ( első kapcsolatom azóta is, a tenyerén hordoz)

De nekem ez kimaradt. Szeretem őt, kötődöm hozzá, ragaszkodom hozzá, barátok vagyunk és társak egyben..

Úgyhogy nagyon furcsa volt számomra olvasni a kérdést és a válaszokat..

De engem is érdekel: megéri keresni ezt, a "lángolást"?

Vagy elégedjek meg azzal, amim van,hiszen nagyon szeret engem a párom.

Hogyan érdemesebb leélni egy éltet?

26N ( még házasság, család előtt..)

* U.I: én eddig 2x éreztem lángolást életemben, mindkettő plátói módon volt csak.. (Őszintén szólva most érzek újra ilyesmit 10év óta- úgy 16 éves korom óta- hasonlót, de ugye próbálom lerendezni magamban a körülmények miatt.. én ezt nem jóként élem meg)

Na de ezt csak érdekességképpen..