Normális, hogy ennyire szorongok?

Nagyon magabiztos és magánakvaló voltam az elmúlt időben. 3 évig voltunk együtt a barátommal, sosem merült fel bennem, az, hogy elhagyhat, annnyira jónak éreztem magam és minket. Aztán jött a hideg zuhany, mikor összeállt a testvérem barátnőjével -aki hozzám is közel állt lelkileg-, és 3 nap alatt elhagyta a közös szerelmi fészket. 3 nap alatt romba dölt a kis világom, 6 napig sírtam, 14kg fogytam 1 hónap alatt. Közben pszichologushoz fordultam segítségért, aki nem nyugtatott meg, így tovább kutattam. Így akadtam rá egy régi ismerősre, akinél bejelentkeztem egy kis lelki segélyt várva...Lelki segélyt nem kaptam, de beszámolt, hogy neki is romlóban van a kapcsolata, és végül addig addig, hogy összejöttünk. Ennek lassan 10 hónapja. Hiába mondja, hogy szeret, az önbecsülésem még mindig a padlón, rettegek, hogy elveszítem, folyamatosan gyanusítgatom, hogy nem szeret...Félek, hogy engem is faképnél hagy, mint az exét. Túl jónak érzem magamhoz. Féltékeny vagyok, folyamatosan sírok, és ezzel megkeserítem az éltünket...Na jó, talán nem is igazi kérdés ez, csupán tanácsokat várok, hogy végre lehulljon a szikla a szívemről.