Normális, ha olyan gyönyörűnek és értékesnek tartom a barátnőmet, hogy azt sem akarom, hogy dolgozzon?

Nekem volt egy ilyen barátom, aki teljesen átment papucsba, istenített...nem véletlenül csak volt barát, egyszerűen idegesített, hogy "alacsonyabb rendűnek" hiszi magát nálam, így hogy kezeljem partnerként? Hogy nézzek fel rá emberileg? Hol az önbizalom?

Szerintem vegyél vissza kicsit, mert ez beteges.

nem öreg, ez durva birtoklási vágy, nem érett szerelem.

mert egy egészséges személyiségű, lelkileg érett pasi soha nem mondana ilyen blődségeket, mint te.

amúgy nyilván nem olyan csodálatos és messze nem olyan hibátlan, mint amilyennek feltételezed, ez egy kognitív torzítás, és nem tennék e közé sem meg a szerelem közé egyenlőségjelet.

egy normális párkapcsolatban az ember tisztában van a partnere gyenge pontjaival, és a szerelem éppen abban áll, hogy ezeket a gyengeségeit, gyarlóságait elfogadja, tolerálja a másikban.

te viszont úgy beszélsz róla, mint egy bálványról, amiben én a meghittség és a másik ismeretének nyomát sem látom.

csodálod, mint a pogányok anno az aranyborjút!

"sikerült megkapnom"

Édesjóistenem, mint egy óvodás, aki már hetek óta hisztizik valami hülye játékért és most végre megkapta.

Szerintem te hamarosan le leszel építve.