Normális, hogy 27 évesen úgy érzem, hogy nem nagyon voltam szerelmes még senkibe igazán?

Kedves Kérdező,

valószínűsítem, jól látod, kötődési problémák állhatnak annak hátterében, ami leírsz magadról. De ha dolgozol magadon, és/vagy segítséget veszel igénybe (családállítás, transzgenerációs problémák feloldása stb) jó eséllyel tudsz javítani a dolgon.

Nyugodtan érezd magad normálisnak, sokan hasonló cipőben járnak, ún. ambivalens kötődésűek.

Ahogy a gyermekvállaláshoz állsz az egy felelősségteljes személyt sejtet.

Üdv Ԙ

Szia!

Említetted a családi háttered, állítólag a kötődés kialakulásába valóban nagy szerepe van a gyerekkornak és a családnak. (Nekem is ajánlották hasonló okok miatt pl. a hellinger családállítást, meg mondtak történeteket, hogyan hatnak vissza rád a gyerekként megélt dolgok, amik tudat alatt maradnak meg sokszor bennünk)

-Plátói módon sem éreztél soha szerelmet még?

Én pl csak úgy éreztem erősebb szerelemhez hasonló érzést. Én több éves kapcsolatban vagyok, és (sajnos) nem éreztem szerelmet még az elején sem. Ellenben a kötődés, szeretet, ragaszkodás az bőven kialakult, mert értékelem/tem nagyon a másikat..

Szóval ha téged alapvetően ez nem zavar- értem ez alatt, hogy nem HIÁNYZIK ez az intenzív érzés, akkor nem gond. Lehet jó egy kapcsolat attól, ha megvan a szeretet, kötődés. Normális esetemben, lásd nálam is, ez kialakult, lévén hogy 5 év alatt nem tudtam szakítani soha emiatt...

Nekem viszont az utóbbi időben kicsit probléma,mert előjött, hogy hiányzik.

Én kamasz korban éreztem szerelmet plátói módon egyszer,

1-2 éve pedig elkezdett valami hasonló kialakulni egy barátom iránt, de annak nem akartam teret adni, így idővel, de leküzdöttem szerencsére.

(Egyébként a plátói után megfogadtam, hogy soha nem adom így ki magam, mg hogy nem szenvedek a szerelem miatt. Ez azóta rendben is volt..

Majd most pár hónapja, kb 9-10 évvel a tini plátói után elkezdtem érezni ahhoz hasonlóan valaki iránt... Aki sajnos nem a párom, és ráadásul neki is van barátnője.

Már azt hittem az évek alatt, hogy ilyen sosem lesz, nem érzek ilyet, csak kamasz kori élmény volt anno. Brutális, hogy nem így van, ugyanazok az érzések, már el is felejtettem milyen, amikor ennyire fel tudsz dobódni valakinek a hangjától, mosolyától, vagy ha csak beszéltek pár sort ( nem beszélünk/találkozunk egyébként, csak nagyon ritkán pedig, de a másik is szimpatizált velem, és megjegyzett ennyi biztos.. Nem mintha számítana)

Szóval ha azt vesszük, én is kamasz korban voltam először "szerelmes" plátóian, aztán egyszer valami hasonló volt pár éve (barátság+vonzalom és romantikus érzések), és most, 26 évesen érzem újra azt, mint egyszer régen. (Bár ezt is rossz körülmények között, és persze nincs értelme, csak szar...)

26N