19 éves vagyok és egy 30 évesbe vagyok szerelmes, az érzés kölcsönös. Ez baj?

"szerelmes," :D

én inkább úgy fogalmaznék, hogy kezdeti fellángolás és vágyódás a másik iránt, a szerelem sokkal mélyebb érzelmeken alapul, ami csak idővel alakul ki.

mióta ismerkedtek? együtt vagytok már?

egyébként tudtommal felnőtt ember vagy, innentől kezdve a magad ura vagy.

#2

" Ne mond el a szüleidnek."

Normális vagy??? Ennyit az őszinte szülő-gyerek kapcsolati hozzáállásról.

Akkor gondolom a te gyereked, vagy a leendő gyereked se lesz őszinte hozzád, ha ezt a mentalitást fogod neki átadni.

Minek is őszintének lenni a szülőkkel, ugyan?!

Mi 19/29 eves korunkban talalkoztunk, es kb. eloszor a gyakorin lattam, hogy ez valami iszonyat sok korkulonbsegnek minosul :'D. Bennunk fel sem merult. Azota evek ota egyutt vagyunk, kozos otthonunk van, es egyszer sem volt ez tema.

De ez leginkabb a felektol fugg. Nalunk nem zavaro sosem, de van olyan ismerosom, akit annyira gyereknek latok meg, hogy nem tudnam elkepzelni hasonlo kapcsolatban.

19 éves felnőtt. Nem kell mindent az orrukra kötni. Főleg, ha feszültséggel járna. Minek stresszelje szét a kapcsolatát ezzel?

Onnan is nézheted, hogy ha a szülő felnőtt különálló lényként tekint a gyerekére, akinek megvan a maga élete, akkor az azt oszt meg velünk amit akar. És ha valamit nem, akkor azt nem. Amúgy a szülők sem mondanak sok fontos érzelmi dolgot magukról a gyereknek.

#5

ha a kérdező otthon lakik azért illik nekik beszámolni, hogy mégis mi történik vele, meg szerintem egy egészséges szülő-gyerek viszonyhoz az őszinteség hozzátartozik

feszültség? a szülőnek is be kell látnia, hogy a gyerek felnőtt, és azért nem tarthatja aranykalitkában élete végéig.

"Amúgy a szülők sem mondanak sok fontos érzelmi dolgot magukról a gyereknek."

Bocsi, de ez csak egy sz..r családban létezik ilyen. Egy olyan családban, ahol mindent őszintén és nyíltan megbeszélnek a felek, ott ilyen elő se fordul.

#8

mindenki csak abból tud kiindulni, amit tapasztalt. te azt tapasztaltad, én meg a tiédnek az ellenkezőjét.

és állítom bizton, hogy amit te tapasztaltál, az a rossz minta, amit én, tehát az őszinteség, és nyíltság, az a normális.

és azt még elfelejtettem leírni, hogy a szülőnek egy határozott és hiteles példaként kell előállnia a gyereke előtt.

de ha a gyerek érzi, hogy a szülő nem hiteles, akkor mégis honnan merítsen hiteles mintát?