Érezte már azt felnőtt férfi, hogy jobban van szüksége az ölelésre, a lelki támaszra, mint egy nőnek, vagy csak én vagyok ennyire selejt?

Ja, az baj. Amúgy emberi dolog, hogy vannak érzelmeink, de az irritáló ha valaki végig nyavalyogja az életet, mert ő "érzelmes". Nekem is vannak érzelmeim, szeretek néha bújni, ölelni, de az ilyen "sírjunk együtt az élet igazságtalanságain" hozzáállás kimondottan a szerencsétlen emberek szokása, nemtől függetlenül. És ennek az ellentetje nem a fatuskó, érzéketlen bunkó, hanem az erős, felelős ember, aki tesz azért hogy jobb legyen, küzd az kihívások tömegében és egy küzdelmes nap után a párja karjaiban pihen meg és töltődik fel. De nem nyafog. Nem értem, a szerencsétlenkedést miért hívjátok érzelmességnek.

Elég búza lehetsz