Fiúk mi az ami miatt meguntok egy lányt, akibe korábban beleszerettetek? Mi az, amitől elszáll a rózsaszín köd?

Van az a mondás, hogy a legjobb nőt is unja valaki. Ez van, minden emberi kapcsolat ilyen. Először izgalmas, de utána amikor megszokod egyre egyhangúbbá válik a dolog mert egyre kevésbé tudsz, új, számodra még ismeretlen, ezért izgalmas dolgokat felfedezni a másikban.

Fordítva ugyanígy van.

Plusz kiegészítés a #3-as válaszomhoz. A rózsaszín köd így is úgyis elszáll, ez természetes, csak nem mindegy mi marad utána. Lesznek-e közös célok, tervek, elfogadjuk-e a másik nyűgjét, gyengeségét, építjük-e a kapcsolatot, fejlődünk-e benne, stb.

Igazából a rózsaszín ködnek nem sok köze van ahhoz, hogy megunom-e a párom vagy sem.

Nálam az idő.

A kezdetben termelődött boldogsághormonok (az a bizonyos „kémia” kettőnk közt) hatása elmúlt, és nem termelődött újra. Természetes folyamat.

A hosszabb távú kötődés (~szeretet) kialakítását segítik, ezáltal pedig az utód biztonságosabb felnevelését.

Így vagyunk összerakva. Ha összeszarod magad, annyira erőlködsz, akkor sem lesz másképp. Evolúciós szempontból alakult így. Őseink közül azok élték túl-nemzettek utódokat, akik ezt a genetikát hordozták magukban a szerelemmel-kötődéssel kapcsolatban.

Néhány év, és a rózsaszín köd elmúlik. Ez van...

Az, hogy az ember megunja a másikat, az nem mindig csak annak az egy embernek a hibája, kivétel...ha az a fél nem akar tenni semmit a kapcsolatért és neki oly mindegy....

Ha nincs semmi változatosság a kapcsolatban, nincs változatos programok, nincs már kommunikáció, csak a szürke hétköznapok és a szexben sincs változás....

De az ember leginkább akkor unja meg, ha ő megtesz, illetve megtenne mindent a kapcsolatért és az adott nőért vagy férfiért de a másik magyarul sz**arik rá.

Persze, hogy unalmas lesz, mert csak a nagy büdös elvárás van, hogy izgalmas legyen a másik, meg általában a többség a külső alapján választ, ezután megy a csodálkozás, hogy egyhangúság van, pár hónap után kifullad, hiszen a testiség tartotta addig is össze az egészet. Jöhet a következő!

Nem, aki azt mondja, hogy így is úgy is unalmas lesz, az maga sem lehet egy nagy ász személyiség, mert ő is csak a felszínre kíváncsi. Mi 7 év után sem tudtuk egymást unni, mert barátok is voltunk egyben, ráadásul ha megvan az emberben a fejlődési és megújulási igény, olvasott, érdekes személyiség, széles látókörű, tesz nem csak elvár, akkor nem hiszem, hogy gyorsan megunja a másik. Persze kell egy fogadó fél is, aki kíváncsi az emberre, nem csak a nemi szervére.

Talán 15-20 évi házasságnál elképzelhető egyfajta megszokottság, ez sem feltétlenül rossz, de ma már ott tartunk, hogy a fiatalok már pár hónap múlva stagnálnak, nem is igen akarnak érzelmileg benne lenni egy kapcsolatban, viszont sokkal fontosabb a szexualitás.

Felgyorsult teljesítmény orientált világunkban szinte elveszik a lényeg a szeretet, bensőség, a bizalom és intimitás. A kölcsönös bizalomhoz pedig időre van szükség, rengeteg inger ér minket nap mint nap, egyfajta őrült versengés tapasztalható a párválasztásban, "mindent ide azonnal" elve működik.

Ma már szinte alap, hogy a kislány mindent bevállaljon minél hamarabb, lehetőleg már az első héten, nehogy rásüssék, hogy fap.na, mondjuk az nem baj, hogy alig ismeri a srácot és a saját igényeit csak megfeleljen az elvárásoknak. Nincs varázs, nincs mit felfedezni, nincsenek meg a kapcsolat természetes fokozatai. Akkor lehet egyáltalán csodálkozni, hogy miért unalmas?