5 hónapja szakítottunk a szerelmemmel, hogyan szerezzem vissza?

A különbség közöttünk annyi kedves "8" válaszoló, hogy amit te elméletben fogalmazol meg azt én már gyakorlatban átéltem.

Sokan mondják, hogy magát a féltékenységet a másik fél viselkedése váltja ki, ez egyszerűen nem igaz, nem feltétlenül tehetsz arról, hogy a féltékeny fél milyen magas piedesztálra emel, mondhatni túlértékel, és onnantól kezdve annak a kapcsolatnak annyi. Egy egészséges kapcsolat ismérve hogy mindkét fél elégedettnek érzi magát benne, nem retteg attól hogy vége lesz, kölcsönös és harmonikus, egyensúlyban van, mindkét fél sajátjának érzi és aktívan kiveszi a részét a fejlesztésében. Ha az egyensúly megbomlik, akkor az egyik félnek kompenzálnia kell, vagyis ha az egyik fél kilép a szerepéből akkor a másik sem tudja folytatni saját szerepét,mert széthullik az egész.

Ha valaki jól akarja érzeni magát egy kapcsolatban akkor kínosan figyel az egyensúlyra, arra törekedik,hogy nyugodt és kiszámítható legyen és nem azzal foglalkozik, hogy a másik fél éppen megenged valamit vagy éppen balhézik miatta. Ez nem egyenrangú felek közötti kapcsolat, ha mindig csak az egyik fél balhézik, akkor ott valami nincsen rendben, az már főnök-beosztott viszony.

40F

Az a helyzet, hogy minden gyakorlat alapja az elmélet, akármennyire is önmagában kevés. Viszont te csak a saját tapasztalatodból táplálkozol, és ezt általánosítod, és húzod rá másokra.

Nem a másik ember váltja ki benned a féltékenységet, hanem te váltod ki saját magadban(szerintem csak értékelni, vagy nem értékelni lehet egy kapcsolatban, a túl értékelés az olyan lenne már szerintem, hogy mondja a srác, hogy elég nem kell ennyi támogatás, és ő mégis támogatná stb., de egy lány ha felnéz a srácra akivel együtt van és csak a jót látja meg benne az nem túlértékelés, szeritem pont az a jó, ha ennyire rajonganak egymásért a párok). És ergo én is voltam már féltékeny, azt akartam, hogy velem foglalkozzanak, hogy kipótolják azt az űrt, ami bennem volt, de rájöttem, hogy erre csak én vagyok képes. Tudod felelősségvállalás, az amit ez a lány nagyon jól megtett most.:)

Szerintem a tökéletes kapcsolat az olyan, hogy mindkettő embert az teszi boldoggá a kapcsolatban, hogy adhat a másiknak, persze ehhez kell egyfajta önszeretet, önbizalom, hogy tudok olyat adni ami jó, és ezáltal is szeretem magam, mert jót tettem azzal az emberrel, akit szeretek(tehát először bízni kell magában annyira az embernek, hogy tudja, hogy jót ad). Szerintem ez a feltétel nélküli szeretet, hogy azért adunk mert az nekünk jó, hogy adhatunk a párunknak, és nem azért, mert hogy cserébe várunk valamit, hogy ő ezt meg azt rakja bele, én meg azt meg amazt fogom belerakni. Ergo minden amit a páromért csinálok az nekem jó, ha neki is, ha neki nem jó, akkor megnézem, hogy hogyan jó, megbeszéljük stb. Így fogok tudni neki mindennap adni, mert az engem tesz boldoggá, és a párom is így fogja tudni viszonozni, mert az őt teszi boldoggá. És így feltétel nélkül el tudod fogadni őt olyannak amilyen, mert tudod, hogy amit tesz azért teszi mert szeret, mert az generálja benne a szeretet érzését, és nem fogsz leragadni egy olyan dolognál és vitatkozni, ami neked épp nem egy normális dolog, maximum megbeszélitek, hogy hogy lenne jó mindkettőtöknek, és nevettek rajta egyet.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy reggeltől estig a párommal foglalkozok hogy boldog legyek, hanem szeretem magam a nap többi részeiben, hogy ott is ugyanaz a körforgás menjen.

Amennyire vagy elégedett magaddal, annyira lesz a külvilág is veled, mert amennyit adsz a külvilágnak, amihez önszeretet meg önbizalom kell egyértelműen, annyira fog tudni a külvilág is adni neked. Amennyire tudsz rugalmas lenni az emberekkel, annyira lesznek ők is veled.:D És ezt lehet sokszor nem is kell tudatosan, hanem érzelmi síkon is elég. Emberek empátiával át tudják látni akár egymás gondolatait is.

Na mindegy nem akarok belemenni ebbe ennyire.:D

További szép napot nektek!:D