5 hónapja szakítottunk a szerelmemmel, hogyan szerezzem vissza?

Nem egészen értelek.

Hát ő pontosan megválaszolta már a kérdésedet.

Többet nevetsz, nem leszel annyira féltékeny, és elfogadod önmagad(amivel egyébként az előbbi kettőt elő fogod tudni idézni).

Szeresd meg magad először, azután lehet téged is szeretni csak. Amennyire szereted magad annyira fog tudni ő is szeretni téged. És lehet neki ez hiányzik, hogy nem tud téged eléggé szeretni.

mert én nem tudnám neki őszintén adni azt amire vágyik*

bocsi:D

Úgy gondolom ,ha nem keres mást, akkor van esélyed. 5 hónap alatt lehiggad az ember, jobban átlátja a történteket. Könnyű mindent a másik nyakába varrni és azt mondani ha megváltozol ebben meg abban akkor minden működni fog...ez nem így működik. Ha féltékeny típus vagy akkor az is maradsz örökre, ha nem tetszel magadnak, túl magas piedesztálra emeled a partneredet, akkor soha nem leszel nyugodt és kiszámítható a kapcsolatban, ezek egymás következményei.

A srác közölte, hogy ő ezekkel nem akar a továbbiakban megküzdeni, átpasszolja a labdát neked. Az ő helyzete ilyen szempontból kényelmes, mert ő csak arra fog koncentrálni, hogy Te vajon úgy fogsz-e viselkedni ahogy az számára megfelel,de ez nem lesz harmonikus.

Gondolkodj el ezen.....nem hiszem hogy van értelme folytatni.

40F

Íme a tökéletes példa arra, hogy a kor nem jár bölcsességgel.:D Bocsi utolsó, de nagyon nem értek veled egyet. Nem tudom mennyi mögöttes ismerettel rendelkezel, de aki féltékeny az alapjáraton nem attól fél, hogy meg fogják csalni, hanem hogy ő nem eléggé szerethető, és hogy nála minden más lány jobb, ergo félti magát, hogy mikor veszi észre ezt a srác. Ergo nem a sráccal van baja a lánynak, hanem saját magával. Ergo ezt saját magában le tudja rendezni. Srác átlátta a helyzetet, még ha nem is ennyire tudatosan, de hogy ezt a lánynak meg kell oldani, és ő elfogadta így is a lányt, csak így nem szeretne vele együtt lenni, és nem fogja a doki szerepet játszani a kapcsolatban, mert ez elsősorban nem az ő felelőssége, viszont adott lehetőséget, ami szerintem nagyon nagy dolog.

Apám kicsit idősebb, de amúgy teljesen megértem ezt az attitűdöt. Más világban nőttetek fel, tele vagytok negatív tapasztalatokkal, és nem volt annyi ismeret(vagy nem tudom, hogy volt-e), hogy ezt máshonnan begyűjtsétek és kiküszöböljétek azt ami alapjáraton negatív(bár hozzá kell tennem, hogy külső ismeret nem is szükséges, sokkal inkább rengeteg belső agyalás kell hozzá), mára meg már nem tudjátok elhinni, mert egy kőbevésett tényként kezelitek azt amit tapasztaltatok, vagy amit hisztek, gondoltok.:D És rugalmasság, vagy alázatosság mint olyan az eléggé távoli fogalom. De ez csak az én tapasztalatom az idősebb generációval kapcsolatban, biztos vagyok benne, hogy sok kivétel van.:)

Hát kérdező, ha ilyen kapcsolatban vagytok, akkor szerintem minden okés. Viszont tényleg nagyon figyelj oda magadra, szeresd magad, mert nincs okod az ellenkezőjére.:) Mindenben amit csinálsz találd meg a jó oldalát, lásd pozitívan.:D Mindent magadon is.

Bocsi még annyi, hogy tudom, hogy nem csak negatív tapasztalataitok vannak időseknek, meg hogy rengeteg jó dolog volt akkor is, csak a sok negatívat nem tudtátok feldolgozni, így hordozzátok magatokban, és azt hiszitek, hogy ennek ez a rendje. Hogy akiben ez vagy az a rossz dolog van, az örökké ott van.:D Pedig ez nem így van.

Én szurkolok neked kérdező, biztos vagyok benne, hogy egy nagyszerű csajszi vagy, amit leírtál még nekem is szimpatikus vagy, de félreértés ne essék nem szeretnék tolakodó lenni. Biztos vagyok benne, hogy mindent rendbe tudsz rakni, csak így tovább!:)