Ti hogy bírjátok hogy sokat van távol otthonról a szerelmetek? Mit csináljak, hogy elviselhetőbb legyen? 25/l

A szerelmemmel most költöztünk össze végre saját házba, nagyon csodálatos az egész minden olyan lett amilyenre vágytam tényleg tökéletes, már egyből otthon éreztük magunkat és tényleg olyan boldogság ez az egész, olyan hihetetlen de valahogy mégsem lehetek maradéktalanul boldog mert a párom nagyon sokat van távol itthonról.

Sokat kell mennie a munkája miatt országszerte mindenfelé és még külföldre is gyakran utazik. Igaz, hogy ő osztja be az idejét de elég munkamániás és nagyon sokat dolgozik, mert azt akarja, hogy mindenünk meglegyen. Én már ott tartok, hogy most mindenünk megvan, én már nem vágyom nagyobb luxusra csak ő legyen velem. Ő nem így gondolja de mindegy, folyton rohanásban van. Van, hogy hajnalba megy és másnap hajnalba jön, aztán alszik picit és megint megy is, hiába kérem, hogy maradjon ma itthon mert végülis ő a tulaj, de mindig mondja, hogy nem lehet "de majd holnap/jövőhéten". Azért is aggódok mert annyit vezet és emiatt néha inkább hotelba alszik akkor tudunk legalább facetime-olni vagy telefonálni. Hétvégente az enyém, akkor tényleg 100%-ig boldog vagyok de olyan hamar elmegy ez az idő és máris mennie kell és úgy hiányzik olyan egyedül vagyok :(

Néha elsírom magam mert annyira hiányzik, tudom hogy nagyon gáz, a cuccaiba vagyok ilyenkor egész nap és azt szaglászom de sokat unatkozok mert most éppen nem dolgozok (a párom nem is akarja, hogy dolgozzak) és picit messze költöztünk és nincsenek nagyon ismerőseim sem errefelé, egész nap itthon vagyok ezért is ilyen rossz. Tudom, hogy ez hosszútávon így nem lesz jó de ha itthon lenne minden nap normális időben akkor nem szólnék egy szót sem! Tudom ez most ilyen időszak és lesz ez még jobb is de most nagyon nehéz nekem, néha picit depressziósnak is érzem magam, ezt már nem merem mondani a páromnak így is van elég dolga. Valami trükk/praktika erre? Hogy lehetne elviselhetőbbé tenni ezt a hiányt??