Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az normális, ha nő létemre van bennem némi védelmező ösztön?
Úgy értem, szeretek a partnerem támasza lenni, ott lenni neki mindig, amikor szüksége van rám, és ápolgatni kicsit az érzelemvilágát. Természetesen az az ideális, ha mindezt vissza is kapom, de nem igénylem, hogy ezenfelül fel is nézhessek a másikra, vagy hogy el tudjak ámulni a sikerességétől, és a határozott, férfias kiállásától. Olyan érzésem van, mintha nem lennék képes azonosulni a klasszikus női szerepekkel.
Jár itt valaki hasonló cipőben? Vajon mennyire taszító az ilyesmi egy férfi szemében?
válasza:Magadból indulsz ki, mert nő vagy, így lényegében normális. Tegyük hozzá, gyenge jellemű férfiak tényleg rászorulnak arra, hogy ápolgassák a lelkület.
Nekem nem tetszik, ha egy nő ápolgatni akar, talán rosszul fog esni egyeseknek, de nem szorulok rá ilyenre. Én megtanultam, hogy nem törhetek össze, hogy a gondjaimat én oldhatom meg, és meg is tudom oldani. Ma is nehezen, de végrehajtottam azt, amit elterveztem, senki nem segített.
Ettől függetlenül aranyosnak találom a nőknek ezt a kedveskedését, szóval nem viselem rosszul az ilyen közeledésüket.
Üdv,
Near
válasza:A kifinomult női bájnál nincs vonzóbb. Meglágyítja a legkeményebb férfi szívet is.
Írói véna OFF.
Szóval, tetszene, csak ne legyen nyálas és ne vigye túlzásba.
válasza: válasza: válasza:Ez miért nem klasszikus női szerep?
Az érzelmi támogatás már évszázadok óta a nő szerepe - a gondoskodás pedig pont, hogy anyai tulajdonság. :)
21/L
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!