Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szerelem » Azt hiszem kezdek beleszeretni...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Azt hiszem kezdek beleszeretni, de még nem vagyok túl egy előző szerelmen, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Mikor megismertem őt, még mást szerettem. Vele barátok voltunk. Aztán lassan belezúgtunk egymásba, azt hiszem. Addigra már tudtam, a másik férfival nincs jövőnk. Mégis visszakoztam. Először elképzelhetetlennek tartottam, hogy őt is érdekeljem, mint nő... és mikor rájöttem, hogy tévedtem, nem szépítem, eléggé megijedtem. Nem kérdés, hogy szeretem-e őt. Viszont pont ezért képtelen lennék úgy lenni vele, hogy nem 100%-ban rá összpontosítok, nem érdemelné, hogy csak fél szívvel legyek benne egy kapcsolatban, nem akarom egy felejtős kapcsolattá lealacsonyítani, és kihasználni.

Ó igen, és próbáltam erről beszélni vele, de valahogy mindig elszabadulnak az érzelmek, és vitába majd veszekedésbe torkoll, vagy egymásnak esünk - például múltkor megcsókoltam, ő visszacsókolt, és mikor ráeszméltem mi is történik, bepánikoltam, és csúnyán faképnél hagytam :( Ahogy lehiggadtam, vissza akartam menni, bocsánatot kérni, de az a lehetőség is visszatartott, hogy jobban megbántottam, mint akartam (ez hülye megfogalmazás, mert semennyire sem akartam), és dühös, és rendkívül éles nyelve van, és pár csípős beszólással úgy porig alázna, hogy szóhoz se bírnék jutni, nemhogy megmagyarázzam... és az a lehetőség is, hogy újra elolvadok, csak attól, hogy rám néz, és akkor magamat sem tudnám komolyan venni, ő akkor hogy tudna, hogy tudnám megértetni vele az egész szituációt? Elvileg érti. Gyakorlatilag viszont úgy néz rám, mintha egy 3 éves fiú lenne, és azt kellene megmagyaráznom neki miért nem veszem meg neki a nyalókát, holott van rá pénzem, és őt se akarom megbüntetni, ő meg csak néz, mint egy kölyök macska...

Kikészültem. Nem bírom már idegileg. Fogalmam sincs hogy mondhatnám meg neki, hogy időre van szükségem, és ez nem csak duma, és azt se jelenti, hogy nem szeretem, hanem pont azért, mert becsülöm őt ennyire... Muszáj megmondanom neki, de képtelen vagyok. Tudnia kell. Akkor is, ha úgy dönt, nem vár rám.

De ahogy ránézek az józan eszem nyaralni megy, és úgy viselkedek, mint aki meghibbant. De ez nem valami olyan, amit becsúsztatnék a postaládájába, nem tudnám így intézni, ilyen személytelenül...


2017. febr. 1. 13:20
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%

Túlbonyolítod a dolgokat. Ahelyett, hogy hagynád megtörténni a dolgokat a jelenlegi pasival úgy, ahogy jólesik, mindenfajta idealisztikus baromságnak próbálsz megfelelni.

Én kerülöm az olyan fajta lányokat, akik tudatosan fogják vissza magukat és ilyenfajta "szabálykönyvből" játszanak. Kezelje más az ilyenfajta drámát. 30F

2017. febr. 1. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:

Így ahogy ide leírtad elmondhatod neki is.

Én totál megérteném.

2017. febr. 1. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 A kérdező kommentje:

Tudod, voltam már a másik oldalon is. Az egyik exem két héttel szakítás után keresett fel anno (céltudatosan, mert tudta, hogy bejön nekem). Ő férfi, és spontán volt. Fülig szerelmesen is kemény volt, nekem is, míg túljutott teljesen a másik lányon, pedig sose terhelt vele, és bármikor szívesen meghallgattam, ha valamiért nagyritkán mégis beszélni akart róla. Az elején folyton azon agyaltam gondol-e még rá. Szereti-e, vagy gyulöli-e? Blabla... Néha az első hetekben gondolatban ott se volt... Később sokat rágódott, miket rontott el, és velem hogy ne történjen meg újra - ekkor már nem volt szerelmes rég belé, de rossz érzés volt, hogy még így is rengeteget gondol rá, butaság, tudom, de akkor is.


Nem akarom azt mondani, hogy olyan szörnyű, kibírhatatlan dolog ez. De nekem is könnyebb úgy, ha legalább egy kis időt a "gyászra" és magamra szánhatok, a helyére pakolhatok pár dolgot... és bár míg (csak) barátok voltunk, már megszokta, hogy az első egy-két percben még félig máshol járok, és ő talán nem is tudja milyen érzés ez, amit fentebb említettem, de biztos neki is felemelőbb lenne, ha nem kéne folyton a "kétéves, kifacsart mosogatórongy" állapotomból visszahoznia az életbe, és nem kellene azon agyalnia, hogy vajon rá gondolok-e, mikor vele vagyok, és főképp, mikor megcsókolom. Az igazság, ha most ismerném meg, ebben az állapotomban talán szóba se állnék vele, csakhogy már ismerem, és mint a barátomra, nagy szükségem lenne rá, de kerülgetem, mint a forró lekváros buktát, mert mióta férfiként is gondolok rá (olyan férfiként, akivel lehet szexelni :D ), ó te jó ég, ha valaha megtalálja ezt a kérdést, szénné égek... szóval... annyira kívánom, hogy képtelen vagyok egy légtérben megmaradni vele. Tessék, kimondtam. Egek. Így nem lelkizhetek vele, mint egy sima baráttal. Nem vagyok szadista. Ööö asszem...

2017. febr. 1. 15:36
 4/12 anonim ***** válasza:
51%

1-es vagyok.

Ja, igen, abban igazad van, hogy nem lehet egyszerre a lelki szemetesládád és a szeretőd is egyszerre. Beszéld meg mással a dolgot, ne őt baszogasd ezzel. De azt is kimondtad, hogy legszívesebben már vele lennél és nem fognád vissza magad.

Férfi oldalról engem egyáltalán nem zavarna, ha közben még a másik pasi is a fejedben van, mert tudom, hogy csak idő kérdése, hogy 100%-ig csak én járjak a fejedben. Ha elég magabiztos és nem csak megjátssza, akkor leszarja. :)

2017. febr. 1. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 A kérdező kommentje:

Már többször belevágtam, hogy beszéljek vele, de valahol mindig elcsúszott a dolog. Igaz, egy darabig tagadtam is, hogy lenne köztünk bármi, nem mintha egy pillanatra is elhitte volna - s ez plusz konfliktushoz vezetett. Nem is akartam átverni, csak féltem. Mintha egyiküket, vagy másikukat elárultam volna azzal, hogy mást (is) szeretek. Aztán helyre kattantak bennem a dolgok. Hogy ki iránt mit érzek, és hogy ez nem olyan nagy baj :) Csak nem kéne mindent összekutyulni, ne legyen már a szerelmi életem egy turmixgép...

Én nem akarok többé tagadni. De... engedni sem. Pontosan tudom, mit akarok neki mondani, de mégsem merem megkeresni. Annyira... kiszámíthatatlan. Nem akarok vitát, beszólást, kérdést, kiskutya nézést, csak ledarálni, amit mondani akarok... és ő nem olyan, hogy csendben végighallgasson, és csak utána mondja el mit gondol, közbe fog kotyogni, és előre görcsben van a gyomrom, hogy megint a nagy büdös semmin fogunk veszekedni, vagy azután a rész után, hogy beismerem, hogy mégis szeretem, ő tesz valamit, amitől a távolságtartásom, az önuralmam mint egy szélvédő a rajta átsuhanó golyótól, darabjaira hull... Akarom őt, félreértés ne essék. De nem akarok teszem azt úgy szeretkezni vele, hogy egy mákszemnyi kétség is van bennem. Ha megteszem, hát úgy, hogy azt soha nem akarom megbánni.

Talán meg kéne írnom. De... illik ezt írásban? Tudom az internet korában fura emiatt aggódni. Csak... akkor is nekem furcsa lenne.

2017. febr. 1. 16:21
 6/12 A kérdező kommentje:
Hát, van abban valami, amit mondasz. Talán.
2017. febr. 1. 16:26
 7/12 A kérdező kommentje:

Anno én sem aggódtam túl a dolgot "az ő helyében". Ahogy te se, és ahogy valószínűleg ő se. Úgy voltam vele, hogy választott, velem van, és nemsoká úgy is túl lesz rajta, és nekem szenteli majd minden figyelmét :) És végül így is történt akkor. Nem is éltem meg különösebben rosszul a dolgot, de utólag látom, hogy azért nehéz időszak volt az az elején.

És hajlok rá, hogy bár elsőre azt gondoltam, fogalmad sincs arról, amiről beszélek, de tulajdonképpen nem mondasz hülyeséget. Szeretem, és nem biztos, hogy annyival jobb lenne erőszakkal "ellökni" magamtól, hogy megérje a drámát. Eddig se gondoltam a másik férfira, és senki másra, akkor sem, mikor még barátilag lógtunk együtt. Mikor vele voltam, az az idő csak az övé volt, a miénk. De... így akkor is más. Mikor megcsókoltam, automatikusan jött egy tizedmásodpercnyi kósza gondolat, hogy vele miben más... összehasonlítottam őket. Ez is a fejemben volt, mikor faképnél hagytam :( Tudom, hogy ez el fog múlni. De akkor nagyon furcsa, kellemetlen érzés volt. Nem a csók, hanem a gondolat.

Per pillanat azon vagyok, hogy kicsit náthás vagyok, nem akartam ezzel kiiratni magam, annyira nem vészes, de talán az is egy lehetőség, hogy egy szűk hetet nyugiban, 100%-ban magamra szánok, csajos dolgokat csinálok, átgondolom a dolgokat, egyedül, és hétvégén, ha hajlandó találkozni, megmondom neki mit érzek, és lesz, ami lesz...

Szerintetek?

2017. febr. 1. 17:58
 8/12 anonim ***** válasza:
Ezzel kellett volna kezdeni...
2017. febr. 1. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

NA, amikor elolvastam a kérdésed, akkor én egyből arra gondoltam, amit már leírtál félig.


Amit én megbeszélés technikának tanácsolok:

Írd le kézzel egy levélben:


"Kedves Bélus!


Nehezen fogalmazom meg neked szemtől szemben ezeket a sorokat, mert elszáll minden gondolatom, ha belenézek a szemedbe. A helyzet az, hogy mióta ... bla bla bla...

[...]


Remélem ma üvöltve szeretkezünk majd, miközben a szomszédok majd aludni akarnának.


A Te Jucuskád."


Jó persze, nyilván te írod, amit akarsz, csak viccelek a tartalommal :D

De a lényeg, hogy egy jófej, szimpatikus, fogalmazásra képes lánynak tűnsz, és ide egész jól megfogalmaztad szerintem. Írd le magadnak egy word docba szépen. Aztán kézzel egy lapra, mert az sokkal személyesebb. Be egy borítékba, és ne a postára feladd, és ne is a postaládájába dobd be, hanem találkozz vele, és add oda személyesen. Kérd meg, hogy ott olvassa el, és beszélgessetek róla. Ha annyira labilis vagy, hogy aközött, hogy otthon megfogalmazod, leírod és aközött, hogy átadod megváltozik a véleményed, akkor nézz magadba, hogy legyél határozottabb, mert ez így nem egészséges. De ha sikerül határozottnak lenni, akkor jó lesz. Szépen elolvassa a leveled és ő pedig helyben reagál rá. Így meg tudjátok beszélni. Nem fog közbe kotyogni semmit, mert egy levelet az ember végig olvas érted.


Szóval ja.

Amúgy szerintem már megtalálta a kérdésedet... De ez csak egy kósza tipp :) Semmi személyes.

És hozzátenném, hogy ő is oda van érted, és még ő is stresszel rajtad, de én azt tanácsoltam neki, hogy hagyjon téged a fenébe, mert megbolondultál, és ezt a barátságot már úgy is elcsesztétek.


Azért nálad a szerelemnek szurkolok, mert szimpatikus vagy :D

2017. febr. 2. 00:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 A kérdező kommentje:

Ki árult be?? :D

Még az este átjött, bár nem jött fel, csak megállt az erkély alatt, hogy megkérdezze én írtam-e ki ezt a kérdést. Bevallottam. Sokat beszéltünk, de a lényeg, azt mondta nagyon örül neki, hogy végre elismertem, hogy mi van köztünk, hogy szeretem, és döntöttem.

Azt mondta ad nekem időt, de ha mégsem kérnék, akkor ő kér egy hónapot. Persze fogunk azért messengeren beszélni, és úgy egyeztünk meg, hogy társaságban találkozhatunk. Hiányozna is, ha nem.

Imádom :)

2017. febr. 2. 15:18
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!